Egy élelmiszerbolt előterében vagyok, és egy haverommal találkozok, aki talán nem is a haverom, csak hasonlít valakire, de mégis ismerjük egymást. Épp angliából jött vissza, és mutatja az ottani Tescos szatyrokat, hogy ezek mennyivel jobbak, nem szakadnak el olyan könnyen, mint az itteniek. Megnézem az egyiket, és tényleg más anyagból van, és jobbnak is tűnik, de mégis ugyanúgy nyúlik meg szakad szét, szóval ez sem jobb. Az előtérben kb hat masszázságy van, ahova épp most mennek a masszázst végző nők, és akinek van kedve, az odamehet, ingyenes, a bolt szolgáltatása ez. A haverom odamegy, meg a szüleim is ott vannak, de nekem nincs kedvem odamenni. Épp indulnék venni valamit, de egy csaj jön velem szembe, és azt mondja, hogy van itt egy elektrosokkoló gép is, ő onann jön, és nagyon jó. Olyan női magazinos stílusban mondja, kb most ez a divat, az új irány, stb. Azt mondja, hogy fantasztikus élmény, amikor a személyisége teljesen széthullik, és csak boldogság, és elégedettség, meg ilyesmi marad. És közben azért emlékszik a nevére, meg a címére, szóval annyira nem veszélyes dolog. Gúnyosan mondom neki, hogy az tényleg fontos, hogyha másra nem is, azért a nevére emlékezzen az ember. Aztán azon gondolkozok, hogy milyen lehet ez, és látom az idegsejteket, meg az idegpályákat, ahogy a sokk pillanatában elvesztik egymással a kapcsolatot, és valahogy tényleg szabadság van, meg minden, ahogy a csaj elmondta, de így mégis csak egy élvezeti dolognak látszik, nincs meg benne a valós korlátokon való tudatos átlépés. Egyébként nem tűnik veszélyesnek valami miatt, szóval nem a veszélyessége miatt nem szimpatikus, hanem ezért, kicsit csalásnak tűnik. Aztán az idegpályák képéből átcsúszok a szobámba, ahol a monitoron egy elég ijesztő bohóc képét látom, meg valami elég befordítós zene is szól, és érzem is, ahogy apránként kellemetlen érzések kezdenek elárasztani, és eszembe jut, hogy talán fogyasztotam valamit, és jobb lenne még most változtatni valamit, mielőtt eluralkodnak ezek az érzések, nehogy úgy járjak, mint egyszer. Arról a srácról próbálok keresni valamit, akivel a boltban találkoztam, próbálok rájönni, ki lehet, honnan ismerem. Egy dzsungelben látom a srácot, de csak állóképeken, fényképeken, épp egy szertartásra készülnek, arról vannak képek, egy kunyhót építenek, levelekből, meg fákból, meg egy kb hat méteres vascsövet ütnek le a földbe, amit igazán nem értek, minek olyan mélyre ütni, mert csak másfél méter áll ki belőle, persze biztos puha a talaj, és könnyen le tudják ütni, de akkor is. Egy sámán segítségével építkeznek, ő irányítja őket. A képek időrendben visszafelé mennek, szóval csak az építkezésről vannak képek. Van egy furcsa, faragott, két madárból álló kis szobor, amin a két madár valahogy egymásnak van támaszkodva, vagy mintha ölelnék egymást, de valahogy furcsán csavarodnak, ahogy igazi madarak nem tudnának. Ez a kis szobor több képen is feltűnik, de igazán nem értem a funkcióját, mert mintha csak úgy véletlenszerűen oda lenne rakva helyekre, csak lóg valahonann, vagy egy oszlopra van téve, de annál meg komolyabbnak látszik, mint hogy csak úgy odarakják valahova, de mégis fontos része a képnek.
Két helikopter visz egy hatalmas földdarabot, olyan, mint egy földsánc, és egy háborús területre viszik, ahova le is teszik, a saját területüket erősítik meg így, védik. Igazán nem tudok mihez viszonyítani, nem tudom, mekkora lehet, ahogy a levegőben viszik, de aztán észreveszek rajta egy tankot, ami egy kötélen lóg rajta, és így már tudok viszonyítani, kb 500 méter széles lehet, szóval elég nagy darab, jól bírják a helikopterek. Amikor a területre engedik, valahogy én is odakerülök, egy fa mögött bújok el, és ne mtudom, hogy mit csináljak, meg merre merjek elidnulni, mert itt háború lehet, úgyhogy csak várok. Egy kaotan jön egy kis úton, ami mellettem megy el, és félek, mert biztos vagyok benen, hogy észrevesz. Lehetséges menekülési tervekről kezdek gondolkozni, mi lenne jobb, támadni, futni, várni, stb, de aztán felébredek.
