Álmok

Egy panelház első emeletén, egy szobában vagyok. Találok egy füzetet, leülök egy kanapéra, és elkezdem lapozgatni a füzetet. Az egyik oldalon egy beszélgetést találok, irc-ről van bemásolva, de kézzel van leírva, alig olvasható, mert gyorsan lett írva, kb olvashatatlan. Valószínűleg egyik barátom beszélgetése ez valaki mással, csak mivel valószínű, hogy velem is meg akarta osztani ezt a dolgot, amiről beszéltek, ezért egyszerűbb volt nekem is elküldeni ezt a beszélgetést. A beszélgetésnek kamaszos stílusa van, szóviccek, stb. Az egyikük "jelen" néven chatel, ebből vannak ilyen mondatok, hogy jelen jelenti hogy jelen van. Aztán a kétszemélyes kanapén, amin ülök, oldalra fordulok, és látom, hogy ott van az egyik régi barátom. Azt tudom, hogy nem jöhetett be ide, és az előbb nem volt itt, az is biztos, és csak úgy hirtelen megjelent itt mellettem, de úgy döntök, nem megyek bele a részletekbe, nem keresem az okokat, itt van és kész. Aztán újra belelapozok a füzetbe, és az egyik oldalon, ahol eddig csak szöveg volt, most kép van, és úgy érzem, hogy azok a dolgok, amiket oda írtam, azok képekké alakultak, létrejöttek, kibővültek. Kicsit furcsa, hogy ilyen dolgok megtörténhetnek, de hát most ez van, nincs erőm meg kedvem ahhoz, hogy féljek, vagy elemezzem a dolgokat. A barátomhoz fordulok, és mondom neki, hogy most álmodok, és ő nem igazi, de azért csinálhatunk valamit. Kíváncsi vagyok, milyen lehet a szobán kívüli világ. Felkelünk, és az ablakhoz megyünk, de nem látok ki, mert le van engedve a redőny az ajtó előtt. Elkezdem felhúzni a redőnyt, amit próbálok egyenletesen csinálni, mert kicsit aggódok, nehogy a monoton cselekvés miatt "beragadjak", és felébredjek. Szerencsére sikerül felhúzni a redőnyt, és kimegyünk az erkélyre. Onnan sem látok ki, mert egy szárító kötélen egy nagy barna takaró lóg, eltakarja a kilátást. Azon gondolkodok, hogy hogyan tudnám arrébb mozdítani a takarót onnan, mert messze van. A barátom mondja, hogy ő segít, megcsinálja ha akarom. Mikor visszafordulok, már el van húzva a takaró, ami már nem barna, hanem színes, mintás. Lenézek az erkélyről, és épp az egyik barátom megy arra kerékpárral. Jó lenne lemenni innen az utcára, és mivel nem vagyunk magasan, csak az elsőn, ezért úgy döntök, hogy ugorjunk le. A szobába visszanézek, és látom, hogy egy öreg, batyus cigány nő jön be, nagy batyuval. Vele nincs kedvem találkozni, ezért átmászok az erkély túloldalára, és lejjebb ereszkedek, onnan ugrok le, mert kicsit aggódok, hogy a valóságtól nagyon eltérő, kb lehetetlen dolgoktól felébrednék, ezért egy reális magasságból ugrok le. Földet éréskor a megszokott erőhatásokat érzem, gravitáció is van, és jó idő van, kellemes meleg. A színek mattok, tompák, de élesek. Előttünk egy járda van, majd egy kis füves sáv, és az úttest, ami elég keskeny, csak egy méteres. Átmegyünk a túloldalra, ahol van pár virág. Az egyiket meg is fogom, mert kicsit olyan mintha papírból lenne, fakó bordós-barnás-kékes színe van, érdekes érzékelni a teret, a három dimenziót. Megyünk még pár métert, aztán azon gondolkodok mit lehetne csinálni, mire van idő, aztán felébredek.