Álmok

A városban egy motoros után mentem, aki egy robogóval ment, és jobbra lehajolt kicsit, és egy tekegolyót gurított el, menet közben, és így "tárcsázott", így lépett kapcsolatba valakivel, szóval nem a telefonját használta a híváshoz, hanem csak elgurította a golyót, és utána már tudtak is beszélni. Követtem, és egy aluljáróba ment, ami inkább egy sport létesítmény előtere, folyosója volt. A falon lógott egy olyan naptár, amit eddig csak rajzilmekben láttam, egy szám van rajta, a napi dátum, meg talán a nap neve. Vagyis két ilyen naptár lógott egy szegen, és egy másik, hasonló korú, kb hetven éves férfivel veszekedtek, hogy kié legyen előre akasztva. Ez a veszekedés talán inkább csak olyan vicces böllenkedés volt, annyira nem volt komoly, meg közben rájöttem, hogy jelenleg ők a világ legjobb tekései, és most lesz a világbajnokság döntője, szóval valószínű csak a show miatt csinálják ezt. Észre is vettem, hogy elég sok ember van körülöttünk, ott az előtérben, és most kezdődik egy előadás is, a megnyitó. Valami néptáncszerű dolognak indult, vagy annak gondoltam, mert általában olyasmivel szokták köszönteni a versenyzőket, de ez valahogy azért más volt, mint általában. Kb hatan lehettek, és az arcukat, vagy a szájukat "beszívták", vagy nem tudom, hogy mondjam, úgy enyhén nyitott szájjal a szájukat vagy pofazacskójukat beszívták a fogsoruk közé, ezt egyébként a valóságban is meg lehet csinálni, kicsit hülyén néz ki, viszont nem ez volt a legfurcsább, hanem az, hogy az izületeiket nem használták, hanem merev végtagokkal mozgolódtak, vonaglottak inkább, földön fetrengtek, meg páran feltápászkodva rángatóztak, és egy elég jó zene szólt, tetszett, viszont az a fajta volt, amit horrorfilmekben lehet hallani, és ha nem lennének mellé képek, akkor jól érezné magát az ember tőle, de képpel együtt meg fél. Szóval így zajlott ez az előadás, ami annak ellenére, hogy kicsit szokatlan volt, azért éreztem benne, hogy valahova tart, valaminek a kezdetét, elejét mutatják még csak be, és a végén minden jó lesz, helyére kerülnek a dolgok. Színpad nem volt, hanem csak úgy az egyik sarokban történt az előadás. Én mögöttük álltam, és mögöttem volt egy terem, ahol volt egy lejárat valahova, egy folyosóba, vagy alagútba, ahova talán lementem, kicsit zavaros ez a rész, furcsa érzéseim voltak. Aztán visszamentem a terembe, ahol az emberek voltak, meg az előadás még mindig tartott, és éreztem, hogy valami érzelmileg növekszik bennem, valami egyre inkább erősödik, de még nem tudom, mi az, még nincs formája, csak az erő van, meg hogy valami történni fog, mindjárt itt lesz. Olyasmi, mint trip közben, de valami sokkal baljóslatúbb dolog. Egy asztal szélén ott ült a hugom, és mondtam neki, hogy nagyon komoly dolgok történnek a másik teremben, a folyosó végén, a mélyben, ahová lementem. Erre azt mondta, hogy milyen folyosó, milyen másik terem? Nincs is másik terem, mondta, vagy talán inkább csak éreztem. De akkor hol voltam, meg mi volt ez, meg akkor az egész csak fantázia volt, vagy mi? Eléggé megijedtem, hogy az embereket, a másik termet, meg mindent csak odaképzeltem, és az egész nem is létezik. De akkor hol voltam, ha nem ott?