Egy ősz eleji tájon vagyok, barnás talaj, lehullott levelek. Egy fa alatt vagyok, mellettem egy fonott kosár, valószínűleg abban van az alkohol, amitől a mellettem lévő mókusok berúgtak, és most fetrengenek. Főleg két nagyobb, barna színű mókus van nagyon készen, a hátukon fekszenek, a szemük forog, vonaglanak, és mivel ott guggolok mellettük, biztos, hogy félnek, mivel nagyobb vagyok náluk, veszélyt jelentek, ezért menekülnének, de nem tudnak, csak a hátukon fekve a hátsó lábukal próbálják tovább tolni magukat. Kb 15 kisebb mókus van még ott, ők is isznak, vagy alkohollal itatott diót esznek, vagy csak a földről isszák fel a kiömlött piát, szóval a bevitel módjában nem vagyok biztos. Sajnálom őket, mert mivel most nem tudnak menekülni, ezért halálfélelmük lehet, de azért nyugodt is vagyok, mert nem lesz bajuk, csak sokat ittak, de nem fognak belehalni.
Egy dombos, roncstelep szerű helyen vagyunk, kicsit világvége utáni hangulat van, fémes szürke minden. A távolból jön valaki, akivel nem akarunk találkozni, mert kicsit mutánsnak tűnik, meg idegen, ezért nem tudjuk, mit akar, bízhatunk-e benne? Odaér hozzánk, de nem öljük meg, és ő sem bánt minket, aztán könnyen sikerül lerázni. A mutáns visszamegy oda, ahonann jött, egy föld alatti laborba, kísérleti telepre, vagy cellába, ahol egy nála sokkal nagyobb, kb 3 méter magas, és 2 méter széles, nagydarab, emberszerű lény ül egy kis cellában. Hátulról látom őket, a nagyobbik ruha nélkül ül ott, a hátán sebhelyek, és tetoválások vannak. Egyébként azért tűnnek mutánsnak, mert rajtuk a hús valahogy nem a testük, nem ők maguk, hanem az eszközük, különálló részük. Beszélgetnek, és amin meglepődök, hogy a nagyobbik elég kifinomultan beszél, nem erre számítottam. Amit nem értek, hogy miért nem szabadul ki onnan, a teste elég nagy, erős lenne hozzá. A kisebbnek ad utasításokat, mit szerezzen meg a kórházból. Aztán a kórházban találkozok a kisebbikkel, amint gyűjti össze a dolgait, és nem tudom, hogy segítsek-e neki, vagy próbáljam megállítani?
