Egy ellenséges csapat beront abba az épületbe, terembe ahol vagyunk, pedig valakit épségben ki kellene juttatnunk innen. Mindenkit lemészárolnak, ezért visszaforgatom az időt oda, mielőtt bejöttek volna, így fel tudunk készülni a támadásra. Újra bejönnek, és harcolni kezdenek. A terem egyik részén egy lépcső megy fel a felső szintre, a lépcsők a falon mennek körbe, ezért középen van egy üres tér, mint a lépcsőházakban, ahol le lehet nézni a legalsó szintre, meg fel a legfelsőre. Ezen a részen egy régi fa széken ül egy idősebb férfi, ősz hajjal, ősz bajusszal, úgy néz ki, mint egy buszsofőr. Akit ki szeretnénk menekíteni innen, az odaül a sofőr ölébe, és a sofőr elkezd nagyon izzadni, és ez a kicsapódó izzadság kezdi felfelé hajtani, mint egy űrhajó, úgy kezd el lassan emelkedni, a szék aljánál még gőzfelhők is vannak. Mivel menekülünk, ezért még a "turbót" is rákapcsolja, elkezd sírni, hogy onnan is víz távozzon. A sírás mögött nincsenek érzelmek, egyszerűen csak a szemén keresztül is csapatja ki a nedvességet, ezért vicces, hogy sír, de közben csak úgy néz ki. Aztán felérünk az emeletre, sikerült megmenteni akit akartunk. Egy kisebb csoportban beszélgetünk, van ott egy fekete, ember méretű bogár is, ő is sokat segített nekünk, a kemény páncéljával gondolom lövéseket foghatott fel, stb. De a bogár igazából nem a páncéljától olyan erős, hanem a programtól, szoftvertől, amit futtat magán. Furcsa módon nem a test határozza meg a tulajdonságokat, hanem a testre feltöltött szoftver. Mondom, hogy töltsék be nekem is ezt a programot, amit meg is tesznek. Érzem, hogy elnehezülök, nehezebb, lassabb lesz a mozgásom, de nem azért, mert a bogarak így mozognak, hanem mert ez másfajta koncentrációt igényel, összetettebb, haladóbb szint.
