Ez kb nyolc éve történt.
A szüleimmel meg a húgommal állunk valahol, és mondja egy hang, hogy most egy pár perces utazásra viszlek titeket. Kérdezi, hova menjünk? Én nem szeretek utazni, meg fáradt is vagyok ehhez, nem is hiszek neki. Húgom mondja, hogy a múltba menjünk vissza. Pár ezer évet visszamegyünk az időben, úgy tűnik, mégsem hazudott. Mintha víz alatt lennék, és alattam egy hatalmas kőtábla van, faragásokkal, egy darabból van, és ezt repülőgépek leszállására használták, kifutópálya volt egy régi kultúrában. Találok egy jó nagy, alma méretű drágakövet, vagy valami hasonló dolgot, de tudom hogy innen amúgy sem vihetjük el, mert ez egy múzeum szerű terület, kultúrális akármi. Lassan kezdek felébredni, és vicces, mennyire igaza volt a "vezetőnek", tényleg pár percre mentük el, és tényleg utazás volt. Mivel nappal van, csak egy órát aludtam, ezért világos van, és a falon egy kb egy négyzetméteres területen figyelem, ahogy a napfény a falhoz ér, és onnan a sugarak a falból egy méterre "kipattannak", látszanak a fénysugarak. Gondolom, hogy még félig alszok, és azért van ez a hatás, és ha teljesen felébredek, akkor majd eltűnik. Próbálom ezért visszatartani magam a teljes felébredéstől, de végül teljesen visszatérek, viszont a fény még azaon a részen ugyanúgy viselkedik. Még percekig nézem ezután, ahogy lassan egyre rövidülnek a kipattanó sugarak, és végül már csak szokásosan jelennek meg a falon.
