Álmok

A méheinknél vagyunk, és két rossz szándékú ember, vagy állat jön, akiket megölök, vagy megölünk, és egy másfél méter mély gödörbe dobjuk őket. Földet dobunk rájuk, meg fadarabokat, leveleket. Aztán indulnánk haza, de húgom szól, hogy ott van az erdőben egy szarvas, amit már én is látok, olyan, mint egy jávorszarvas, közel van hozzánk, talán 10 méterre. Aztán jön egy nagy fehér kutya is, rossz szándékkal, ami elől gyorsan az autóba menekülünk, de sokan vagyunk, talán heten, de az autó csak öt személyes, ezért túl zsúfoltan lennénk. Kiszállok, meg eszembe is jut, hogy ilyeneket már álmodtam, hogy állatok akarnak megtámadni, úgyhogy mégsem olyan váratlan ez a dolog, van már rutinom, hogy ezt a helyzetet hogyan kell kezelni. Úgyhogy megkeresem az ólomcsövet, meg még egy baseballütő alakú vastag kábelt, és ezekkel sikerül elijeszteni a kutyát. Aztán hallom, ahogy cserepeket rakosgatnak valahol. Átnézek azon a vékony erdősávon, ahol vagyunk, és kb harminc méterre látom, hogy lopják a tetőcserepeinket, amik egy kupacban vannak, valaki hordja el őket. Mérges leszek, de próbálok feltűnés nélkül odamenni, mintha nem is azért mennék, meg nem is a miénk lenne. Már csak néhány cserép maradt, amikor a tolvaj egy talicskát tolva jön szembe az úton, és vinné el az utolsó adagot. Megáll, és mondja, hogy nem tudta, hogy ez másé. Mondom neki, hogy ha nem tudta, hogy kié, akkor miért vitte el egyáltalán? De ne mválaszol, meg tudom, hogy úgysem fogja visszahozni, meg már látom, hogy nagy gépek is vannak itt az erdőben, valamit építenek, és nincs kedve mennyi ember előtt balhézni.