A napokban különösebben érdekeset, vagy hosszabbat nem álmodtam, úgyhogy ezért nem írtam. Az egyik éjjel a Nyolcadik utas a halálból megismert alienekkel küzdöttem, már eléggé ideszoktak a földre, de szerencsére azok a még kezdeti stádiumban lévő, fehér, pókszerű kölyökalienek, meg a még náluk is fejletleneb, fiatalabb egyedeik, amik úgy néztek ki, mint valami fehér meztelencsigák, viszont nagyon gyorsan mozogtak, belőlük sikerült néhányat eltaposni, de úgy különösebben nem akartak támadni. Bementem egy vécébe, ahol büdös volt, ennek nagyon örültem, mert ha büdös van, akkor ott életnek is kell lennie, és voltak ott emberek is, igaz, hogy nagyon nagy kosz volt, de ilyen háború végi, világvége közeli, utáni világban nem is igazán számítottam jobbra. A vécéhasználók egyébként nagyon durván szétpiált, kb 50 éves kőműves segédmunkás típusú arcok voltak.

Tegnap éjjel egy városban 100 mérföld/órával száguldoztunk, szembe a forgalommal, lakott területen, mondtam, hogy ki akarok szállni, de haverom csak röhögött, és inkább gyorsított. Egy öregasszony kelt át előttünk az úton, húzta a csíkot, szó szerint, az egész alakja elmosódva megjelent mögötte, mint kb a Star Trek űrhajója, amikor térugrást hajt végre, olyasmi volt, csak kisebb ugrásokkal, inkább stroboszkópszerű megjelenéssel. Ő egyébként nem félt, én viszont igen, hogy elütjük, de szerrencséje volt mindeannyiunknak. Aztán odaértünk haverom esküvőjére, akinek egyébként már volt esküvője, szóval ne mértettem, hogy most minek még, egy, vagy hogy mi van?

Ma egyébként elég fáradt vagyok, szóval reménykedek egy mozgalmas éjszakában.