Egy tíz emeletes panelház legfelső emeletének előterében vagyok. A lépcsőházban körben mennek a lépcsők, én meg középen lenézek a korlátnak támaszkodva, de valamiért tériszonyom van, félek, hogy le fogok esni, vagy lecsúszok oda. Aztán a 11. emeletről, amelyik szint vagy illegálisan van csak építve, vagy egy félig virtuális térben létezik, térkapu jellegű, és titkos, nem kéne, hogy más is tudjon róla, építési engedélyek hiánya, stb miatt, BMX-es fiatalok jönnek le onnan, bicajjal, és továbbmennek, le a lépcsőkön. Egy kisebb biciklin egy csecsemő is jön, teker ő is, én meg megállítom, leveszem a bicajról, talán nem akarom, hogy eltapossák a többiek, vagy csak hogy segítsek neki. Felveszem, mint egy macskát, és kb 10 centiről a földre ejtem óvatosan, mert nincs kedvem nagyobbat hajolni, de mikor már elengedtem, akkor jut eszembe, hogy nehogy baja legyen, meg az eséstől ne kezdjen el sírni, mert ahhoz nincs kedvem. Szerencsére nem sír.
Egy vásárban vagyok, ahol főleg zöldségesek vannak. Dinnyét vennék, valamiért megkívánom. 37 forint kilója minden árusnál, és a dinnyék már előre le vannak mérve, és krétával rá van írva az áruk. Az egyik árusnál jól kinéző dinnyék vannak, ezért odamegyek, de mire odaérek, már nem látom őket, csak más zöldségeket, szóval összezavarodok, és felébredek.
