Van ez az alvási paralízis, amikor az ember már tudatilag nagyrészt felébredt, viszont a teste még alszik, ezért a testet nem lehet mozgatni, viszont általában rövid időb belül az is felébred. Szóval belekerültem ebbe az állapotba, a hátamon feküdtem, ami ritka, és világos volt, tehát láttam a szoba plafonját. Próbáltam felkelni az ágyról, éreztem is ahogy felkelek, kimegyek a szobából, de pár másodperc múlva megint itt találtam magam a szobában. Próbáltam rájönni, hogy most mi lehet, mi történik egyáltalán. Arra gondoltam, hogy talán egy néger srác vagyok, valahol a gettóban, és annyira betéptem, hogy meg sem bírok mozdulni. Ez a gondolat elég valósnak is tűnt, meg azért elég viccesnek is. Aztán mivel a plafont láttam, arra gondoltam, hogy ha majd tényleg felébredek, akkor azért vigyázzak, nehogy a plafonon kezdjek el mászkálni, mert nem az a szokás. Aztán már kezdett zavarni ez az állapot, mert valahogy nagyon fárasztónak érzem fizikailag, erőlködni kell hogy fennmaradjon az ember. A kezeimet mozgattam a szemem előtt, de nem láttam őket, csak az érzés volt meg, hogy milyen a kezemet mozgatni. Talán kezdtem kicsit megijedni, hogy valaha sikerül-e majd felébrednem? Amiket eddig próbáltam, hogy felkelek, kimegyek, stb nem működtek, ezért valami radikális dologra gondoltam, ami egyértelmű, hogy nem történhet meg a valóságban, valami sokkszerű dologra, ami kiránt ebből a dologból. Ezért lenyúltam a gyomromba. Éreztem, ahogy a kezemet meghajlítom, meg ahogy a kezem mozog a nyelőcsövemben, meg a könyököm már a számban van, stb. Erre sikerült is felébredni.