KB tízen vagyunk egy füves, fás, bozótos terület szélén, és figyeljük a felbukkanó állatokat. Elég sok vaddisznót látunk. Egy vaddisznó, vicsorogva, agresszíven jön mögém, és megtámad, a bal kezemet a szájába veszi, és annyira szorítja, hogy a földre kell feküdnöm közben. Szerencsére jön valaki, két kis fadarab van az egyik kezében, amin neonzöld színű, krémszerű anyag van, ami érzéstelenítő egyébként. Odamegy a vaddisznóhoz, és két oldalról az ínye alá szorítja a fadarabokat, és így el is engedi a kezemet. A kezemre is folyik ebből a cuccból, kicsit érzéstelenné is válik, ezért odamászok egy csaphoz, és a rossz tömítéseknél kifolyó vízzel lemosom a kezem, szerencsére nincs semmilyen sérülésem.
Egy épületben vagyok, ami olyasmi, mint a régi iskolám, de ez inkább börtön, valamiért nem lehet innen elmenni. Mondjuk rám igazán nem vonatkoznak a szabályok, mert én csak úgy bejöttem ide, de egyre inkább azt érzem, hogy engem sem fognak elengedni innen. Beszélek valakivel, hogy mégis hogyan lehetne innen elszökni, de nem tudunk semmilyen megoldást kitalálni. Aztán találkozun kegy másik társasággal az udvaron, akik már kitalálták, hogyan szabaduljanak. Egy fa asztalt hoznak, amin ha felugranak, akkor majd akkorát tudnak ugrani, hogy kiszabadulnak. Kicsit hitetlen vagyok, de kipróbálom. Ugrok egyet, de csak ugyanannyira emelkedek el az asztaltól, mint máskor, kicsit csalódott vagyok. Aztán megint ugrok egyet, de már fel tudok emelkedni, több méter magasra, aztán lassan visszaereszkedek. Jön valami őr, és üvölt, próbál megfélemlíteni, de nem sikerül neki, tudom, hogy el tudok emelkedni innen, ő pedig sosem fog, biztonságban vagyok.
WC-n vagyok, de nem hajtom fel az ülőkét, gondolom jó lesz így is, szóval lehugyozom az ülőkén azt a plüss vagy szőrme dísz-izét, amit rá szoktak tenni. Végzek, de most meg takaríthatok, bánom, hogy lusta voltam, csak nekem lehet ennyi eszem kb. Mellettem van egy kupac szar is, ami szerintem nem az enyém, mert amióta csak növényket eszek, azóta persze, hogy többet szarok, de azért nem ennyire, szóval egy szöveget kezdek el olvasni, ami arról ír, hogy az amerikaiak a hetvenes években még kicsit szégyenlősek voltak a vadászat terén, és még a Grand Canyonban is alig mertek vadászni a védett állatokra, de szerencsére ez napjainkra megváltozott, köszönhetően ennek a vadasparknak (aminek a nevére nem emlékszek, mert igazán el sem ovlastam), ahol a zsúfoltság, és az emiatti fertőzésveszély miatt is szükséges a folyamatos vadászat, ezért még jót is tesznek a területnek. Aztán azt látom, hogy egy szavannás területen négy fegyveres közül az egyik rálő egy majomra pár méterről, az egyik karját találja el, ami eltörik, és nyílt törésként kiáll belőle a csont. A majom menekülni próbál, de megáll a kép, gondolom tölt a videó. Igazán csak azért nézném tovább, hogy megtudjam, legalább gyorsan végeztek-e vele, mert azért elég megalázó, kiszolgáltatott helyzetben van, de nem tudom meg, felébredek.
