Álmok

Fekete alapon fehér, vibráló energiavonalakat látok, vagyis már igazán nincsenek érzékszervek, csak ez van, ennyi az egész, ez az alap, ez a hullámzó, mégis részeiben egyedi energia, és végre a részévé tudok válni, eltűnnek az ellenállások, sikerül túllépni a személyiség, az ego elvesztésén (vagyis úgy érzem, kb ilyen lehet az is). Ezek az energiák hatnak egymásra, és azon kezdek el gondolkodni, hogy akkor mi lehetett az első ok, első lökéshullám, első energia, első egyenetlenség, ami beindította ezt az egészet? Valahogy a kezdetről meg a végről van szó. Közben érzem, hogy lassan kezd megváltozni, összeszűkülni ez a tér, valami formát kezd felvenni, és közben kezdek is lassan felébredni, és észreveszem, hogy ez az összeszűkült energia a testem, szóval ilyen furcsa testérzetem van. Aztán már ébren felkelek, eszünk, beszélgetek a többiekkel, de még mindig nagyon erősen ott van az a kérdés, hogy mi volt az első ok, és ugyanazzal az álombéli erővel, fontossággal van jelen, és nem tudom arrébb tenni, de válaszolni sem tudok rá, csak kicsit félek, hogy széttöri a valóságot, vagy amit valóságnak felépítettem, ezt a logikai rendszert. Meg hiányzik az a törés, ami elválasztja az álmot a valóságtól, amitől egyértelműen tudom, hogy ez álom volt. Ez a határ nélküli átcsúszás, átalakulás zavaró, olyan, mint egy rossz vicc. Aztán azért kb fél óra alatt sikerül álommá minősítenem a történteket, és újra biztonságban érzem magam :).