Álnéven próbáltam felfedni, lebuktatni egy csoportot, akik embereket raboltak el, és lobotomizálták őket, az agyukból vágtak ki egy darabot. A fórumjukon, vagy valamin keresztül kapcsolatba léptem velük, és egy aluljáróba beszéltem meg a találkozót az egyikükkel. Mivel álnéven dolgoztam, biztonságban éreztem magam. Észre is vettem egy alacsony, vékony, idősebb, furcsa nőt, és tudtam, hogy őt keresem. Közelebb léptem hozzá, tudtam, hogy el fogom kapni, úgy éreztem, hogy győztem, de abban a pillanatban mögém lépett egy nagy darab férfi, és rájöttem, hogy ők egy lépéssel előttem járnak, és most elkaptak, és mindjárt visznek műteni is.
A jövőben vagyunk, háború utáni világban. Egy használaton kívüli épületben vagyunk, régi berendezések között. Átmegyek az egyik szobába, a szobának nincs plafonja, hanem kb tíz emelet magasra fellátok benne. Annyiból örülök neki, hogy így legalább nem fog rám szaakdni a plafon. Az egyik szekrényben találok egy Gameboyt, ami működik, meg is lepődök, mert csoda, hogy még vannak elemek, meg még fel is vannak töltődve.