A napokban jelentősebb, összefüggőbb álmom nem volt, csak néhány kisebb.
Az egyikben ismét a világot kellett megmenteni, Krisnával kellett volna találkozni, és megkérni, hogy tegyen valami szívességet. Egy kisebb csapattal mentünk, talán öten lehettünk, és mindegyikünk valamilyen módon fontos volt, szükség volt rá, hogy sikerrel járjunk. Oda is értünk egy ősi templomhoz, és az egyik útitárs mondta, hogy ide nem léphetnek be olyanok, akik füvet szívnak, vagy hasonló anyagokat fogyasztanak, mert az olyan tisztátalan dolog, vagy valami ilyesmi. Mondtam neki, hogy én nem szívok, viszont lelkiismereti okokból fontosnak éreztem megemlíteni, hogy más, hallucinogén szerekte fogyasztok, de azt meg nem szórakozásból csinálom, szóval szerintem ez így rendben van, bemehetek. A tekintetével próbált bűntudatot kelteni bennem, de nem sikerült neki, mert őszinte voltam, arra meg amúgy is nem sok mindent lehet mondani, meg egyébként is fontosabb dolgunk volt, mennünk kellett. Aztán felébredtem, mert felbosszantott ennek az utastársnak a kicsinyes viselkedése.
Az egyik étteremben, ami nem messze van attól, ahol lakom, az ablakból rálátok, a Debreceni diszkórazzia mintájára megrohanták a rendőrök, mindenkit kihajtottak az esőbe, teli szájjal, meg pólóban, éppen ki miben volt, én meg az ablakból néztem és örültem, hogy nem ott vagyok, mert biztos megfáztam volna az esőben. A rendőrök nem találtak semmit, nem is tudom, mit kerestek, úgyhogy az emberek visszamentek enni.
Az előzmények igazán nem is tudom, mik voltak, de a torkomból téptem ki szerintem oda nem illő dolgokat, álltam, egyik kezemben egy nyúlnak a mája volt, a másikban is valami belsőség, de azt nem ismertem fel, viszont éreztem a seb helyét a torkomban, meg hogy ezeket onnan szedtem ki. Belenéztem a tükörbe, kb 50 centi mélyen beleláttam a torkomba, próbáltam megnézni a sebet, de nem sikerült. Mondtam a szüleimnek, hogy jó lenne kimenni a kórházhoz, mert éreztem, hogy azért vérzik is a seb, erre húgom mondta, hogy persze, engem a legkisebb bajra már kórházba kell vinni, őt meg nem. Nem tudtam, hogy miért jön elő ezzel a dologgal, amikor most tényleg gondban voltam, féltem, hogy elvérzek, meg hogy még több dolgot kéne kitépni onnan.
