Kb 20 emberrel megyek le egy barlangba, vagy pincébe, sötét van, és korhadt hordók vannak a falak mellett, amire leülök. Rosszul érzem magam, mintha kezdenék bepánikolni, talán azért, mert úgy érzem, mintha nem kapnék levegőt, vagy a bezártság miatt, pontosan nem tudom, de sikerül megnyugtatni magam, tudom, hogy ez csak egy pszichés dolog, és csak el kelle engedni ehhez a gondolathoz való ragaszkodást, és jól leszek, és van elég levegő, mert a többi embernek sincs semmi baja. Olyan 40 méter mélyen lehetünk, és felnézek a barlang tetejére, de most ott már nem a plafont meg a sziklákat látom, hanem egy vörös téglából épült több száz éves tornyos, templomszerű épületet, vagy egy régi egyetem épületét, leginkább úgy tűnik, hogy csak lebeg felettünk, vagy csak valami üvegkupola tartja, amire ráépítették. Azt veszem észre, hogy a tornyon keresztül is le lehet ide jönni, nem csak arra, amerre mi jöttünk, de így már el is veszíti az érdekességét, meg a lényegét a mélység, meg a barlang, hogy lifttel is ide lehet jönni. Így már másról szól az egész, és pont az, ami a lényege lenne, az elveszett.
Egy sráccal végre odatalálunk egy tisztásra, ahol gombák nőnek. Itt más a talaj felszíne is, vöröses-fekete. A terület nem nagy, kb 100 négyzetméter lehet, viszon a gombák nagyon sűrűn nőnek ezen a kis részen. Fehérek, barna kalappal, de ami a furcsa bennük, hogy nagy részük az avarban van, és csak egy kis részük lóg ki, olyasmi, mint a jéghegyek. Amiket kiszedek, azok nagyon formátlanok, egy kalapjuk van, és a testük elég sűrű, meg nagy, talán negyed kilósak lehetnek, meg kb akkorák is, mint negyed kiló kenyér. Vicces szedegetni őket, mindegyiknél meglepődök, milyen furcsa formája van.
