HTML

Álmok

Az álmaimat írom le, hogy ne felejtsem el őket. Meg kíváncsi vagyok, másokat érdekelnek-e mások álmai?

Friss topikok

  • hanaura: Hű, ez elég veszélyes lehetett!:))) (2011.05.13. 03:25) Téridő
  • Lunaris777: Ismerős hangulat. Én ilyenkor azon szoktam filózni, hogy kéne valamit kezdeni az újonnan jött krea... (2011.02.28. 15:38) Szeg
  • hanaura: Akkor a "felébredő trükk" végül már majdnem egy tudatos álom volt, nem? Mondjuk ahogy lejött, nem ... (2010.10.31. 14:59) Paralízis
  • hanaura: Hmm, igen, erről többen így is számolnak be:) Egyébként rengeteg különféle "álom-technika" van, en... (2010.09.11. 16:35) Calea
  • hanaura: Hmm, igen, sőt erről olvastam is egy könyvben, hogy még tudományos szempontból is egészen hasonlóa... (2010.09.04. 14:17) Tej

Linkblog

Szauna

2010.11.02. 19:31 Álomvadász

Egy olyan divatos, ezoterikus körbe kerültem, ami persze csak a pénzre megy rá, viszont hogy valami alapja is legyen, cserébe adtak kb féldeci italt, amit meg is ittam. Elég sokan voltunk ott, és mindenki ivott eből. Éreztem, hogy azért ez átverés, meg alapvetően gonoszak a szervezők, de már nem tudtam elmenekülni, gondoltam azt a pár órát kibírom majd közöttük feltűnés nélkül. Elmentem hugyozni, és a vizeletem először kék színű volt, aztán normális színű, aztán meg vöröses lilás. Ezeket a színárnyalatokat eddig csak álmomban láttam, olyan higanyszerűen csillogó, sűrű anyaghoz tartozó színek. Gondoltam ez az elszíneződés normális lehet, és csak az ital mellékhatása. Aztán éreztem, hogy fizikailag is elkezd hatni, furcsa testérzetem volt, de megnyugtattam magam, hogy nem lesz gond, kezelni tudom majd, nehezebb helyzetben is voltam már, és annyira durva azért biztos nem lesz, mert azért kamu ez az összejövetel, nem az élményekről szól hanem a pénzről. Egy szaunában lett volna a gyűlés, de összezavarodtam, mert nem hoztam oda való ruhát, és nem tudtam egyáltalán hol vagyok, meg mit keresek itt, úgyhogy felébredtem.

Szólj hozzá!

Paralízis

2010.10.31. 09:10 Álomvadász

Van ez az alvási paralízis, amikor az ember már tudatilag nagyrészt felébredt, viszont a teste még alszik, ezért a testet nem lehet mozgatni, viszont általában rövid időb belül az is felébred. Szóval belekerültem ebbe az állapotba, a hátamon feküdtem, ami ritka, és világos volt, tehát láttam a szoba plafonját. Próbáltam felkelni az ágyról, éreztem is ahogy felkelek, kimegyek a szobából, de pár másodperc múlva megint itt találtam magam a szobában. Próbáltam rájönni, hogy most mi lehet, mi történik egyáltalán. Arra gondoltam, hogy talán egy néger srác vagyok, valahol a gettóban, és annyira betéptem, hogy meg sem bírok mozdulni. Ez a gondolat elég valósnak is tűnt, meg azért elég viccesnek is. Aztán mivel a plafont láttam, arra gondoltam, hogy ha majd tényleg felébredek, akkor azért vigyázzak, nehogy a plafonon kezdjek el mászkálni, mert nem az a szokás. Aztán már kezdett zavarni ez az állapot, mert valahogy nagyon fárasztónak érzem fizikailag, erőlködni kell hogy fennmaradjon az ember. A kezeimet mozgattam a szemem előtt, de nem láttam őket, csak az érzés volt meg, hogy milyen a kezemet mozgatni. Talán kezdtem kicsit megijedni, hogy valaha sikerül-e majd felébrednem? Amiket eddig próbáltam, hogy felkelek, kimegyek, stb nem működtek, ezért valami radikális dologra gondoltam, ami egyértelmű, hogy nem történhet meg a valóságban, valami sokkszerű dologra, ami kiránt ebből a dologból. Ezért lenyúltam a gyomromba. Éreztem, ahogy a kezemet meghajlítom, meg ahogy a kezem mozog a nyelőcsövemben, meg a könyököm már a számban van, stb. Erre sikerült is felébredni.

1 komment

Címkék: gyomor néger paralízis

Kígyó

2010.10.12. 19:15 Álomvadász

Egy börtönszerű helyen vagyok, vagyis inkább egy nagy épületrendszerben, ahol az emebrek egy másik fajt, földönkívülieket tartanak fogva. A földönkívüliek állnak a jó oldalon, nekik szeretnék segíteni. Szabadon közlekedhetnek a nekik lezárt területeken, viszont ők a fizikai világon túl, egy másik dimenzióban, közös gondolati térben "élnek", ott tudnak létrehozni dolgokat, közvetlenebbül kapcsolatba lépni egymással, szóval a fizikai világ csak kb 25%-nyi fontosságú. Viszont ezt a teret az emberek direkt zavarják, árnyékolják, ezért nem tudnak oda kapcsolódni, ezért most honvágyuk van. Egy kocka alakú vaskalitkában láncokon lóg egy férfi, akit ezek a dolgok nem akadályoznak, inkább csak így néz ki. Ő lenne a segítőm, valahogy ő segítene nekem innen elmenekülni, mert nekem van valami olyan tudásom, amit az emberek meg akarnak szerezni. De valahogy a beszélgetésünk közben megjelenik egy női kéz, amin egy vékony kígyó tekereg, és ez a kígyó megszerzi belőlem ezt a tudást, és elájulok. A földönkívülieknél egy terem közepén van egy kijelző, egy vékony, széles monitor, ami az ő közös gondolati terük, világuk állapotát mutajta, és ezen a teljes kék csík félig pirosra vált, tehát valaki behatolt az ő terükbe, amit most sajnos nem tudnak megvédeni, mivel most le vannak árnyékolva, nem tudnak oda bejutni. Oda kerülök, ahol az emberek a tőlem megszerzett információt kezdik vizsgálni. Egy laptopból vetítenek a falra valamit, próbálok a fénybe állni, hogy ne lássák rednesen, ezzel is késleltetve a dolgokat. Valami olyasmiről beszélnek, hogy ezzel a megszerzett dologgal, képlettel végtelen dimenziójú tereket tudnak majd szimulálni. Furcsállom, hogy akkor most ezért ment ez az egész dolog? Mert a matematikában a mátrixokkal ezek a dolgok megoldhatóak, és nem értem, hogy erről ők még nem hallottak, vagy ez miben más? Úgyhogy összezavarodok, és felébredek.

Egy temetés előkészületeinél vagyok, ahol majd a halottat elégetik, azért, hogyha a lelkének eddig nem sikerült elhagynia a testét, akkor most, a 15. napon, a test elégetésével biztosan sikerül majd neki. Az égetés egy asztalnyi méretű, téglalap alakú, kb 130 centi magasan felfalazott "vályú" felett lesz, amiben homok van, és a homokba japán írásjelek vannak írva. Két hosszabb fát fektetnek majd erre a vályúra, és majd arra építik a máglyát, és a homokba majd csak a hamu fog hullani.

Egy művelt mezőgazdasági területen vagyok, ahol derékig érő növényeket termelnek, egy férfi gondozza őket, meg egy gyerek is játszik itt. Egyébként ez egy gyógynövényfajta, aminek a nevét is mondják, csak elfelejtem, de megfázásra jó (éppen meg is vagyok fázva). Befutok a növények közé, ami jó érzés, és kicsit repülök is felettük. Aztán egy learatott részen sétálok, amikor gondolok valamire, vagy jön egy érzés, és azt veszem észre, hogy ezt az érzést, vagy gondolati mintát már ismerem, és azonnal rájövök, hogy álmodok. Szóval tudom, hogy egy álomban vagyok, de nem jut eszembe semmi, amit csinálnék, amit átélnék, ezért lassan felébredek.

Szólj hozzá!

Címkék: mátrix japán temetés kígyó

Szarvas

2010.09.24. 22:35 Álomvadász

A méheinknél vagyunk, és két rossz szándékú ember, vagy állat jön, akiket megölök, vagy megölünk, és egy másfél méter mély gödörbe dobjuk őket. Földet dobunk rájuk, meg fadarabokat, leveleket. Aztán indulnánk haza, de húgom szól, hogy ott van az erdőben egy szarvas, amit már én is látok, olyan, mint egy jávorszarvas, közel van hozzánk, talán 10 méterre. Aztán jön egy nagy fehér kutya is, rossz szándékkal, ami elől gyorsan az autóba menekülünk, de sokan vagyunk, talán heten, de az autó csak öt személyes, ezért túl zsúfoltan lennénk. Kiszállok, meg eszembe is jut, hogy ilyeneket már álmodtam, hogy állatok akarnak megtámadni, úgyhogy mégsem olyan váratlan ez a dolog, van már rutinom, hogy ezt a helyzetet hogyan kell kezelni. Úgyhogy megkeresem az ólomcsövet, meg még egy baseballütő alakú vastag kábelt, és ezekkel sikerül elijeszteni a kutyát. Aztán hallom, ahogy cserepeket rakosgatnak valahol. Átnézek azon a vékony erdősávon, ahol vagyunk, és kb harminc méterre látom, hogy lopják a tetőcserepeinket, amik egy kupacban vannak, valaki hordja el őket. Mérges leszek, de próbálok feltűnés nélkül odamenni, mintha nem is azért mennék, meg nem is a miénk lenne. Már csak néhány cserép maradt, amikor a tolvaj egy talicskát tolva jön szembe az úton, és vinné el az utolsó adagot. Megáll, és mondja, hogy nem tudta, hogy ez másé. Mondom neki, hogy ha nem tudta, hogy kié, akkor miért vitte el egyáltalán? De ne mválaszol, meg tudom, hogy úgysem fogja visszahozni, meg már látom, hogy nagy gépek is vannak itt az erdőben, valamit építenek, és nincs kedve mennyi ember előtt balhézni.

Szólj hozzá!

Címkék: kutya cserép szarvas

Futás

2010.09.12. 22:59 Álomvadász

Egy futóversenyt nézek, amit ketten kommentálnak. Hosszútávfutás egyébként, nyílt terepen, egy autóúton. A futók az erejüket kimérve, egyenletes tempóban futnak, de oldalról megelőzi őket valaki, aki teljes erejéből fut, egy nagy túra hátizsák van rajta, de nem a hátán, hanem valahogy előre csavarodva, kb a hóna alatt viszi, meg egy elég hülye baseball sapka van rajta, meg egy olyan rúd, a végén háromszögletű zászlóval, ami az amerikai gyerekek biciklijén szokott lenni, és "Go Nederland" van ráírva, a dereka köré egy kék zászló van tekerve, ami már majdnem szoknya, meg majdnem eléri a földet, szóval így rohan, ami elég vicces, és megelőzi a futókat. A bemondók mondják, hogy ő H. "Run" Redford, és egy cikket is olvasók róla, amiben azt írják, hogy pókerbajnok, és ott is vicces dolgokat szokott csinálni, és a futóversenyen csak szórakozásból indult, számára nincs tétje, bár úgy tűnik, nagyon jól fut, és esélyes a győzelemre.

Szólj hozzá!

Címkék: futás

Templom

2010.09.12. 21:18 Álomvadász

Talán a 17. században vagyok, és megyünk egy kisvárosban. Az út szélén egy régi teherautót szerelnek szét, de ilyen ebben a korban még nem létezett. Rossz irányba megyünk, úgyhogy amikor ugyanazon az úton megyünk vissza, akkor az autót már nem szétzsedik, hanem összerakjék, mintha egy filmet vissazfelé játszanának le. Egy meredek dombra megyünk fel, gyalog, bal oldalt alacsony kőkerítés van, jobb oldalt házak. Végre felérünk a domb tetejére, ahol egy templom van. Eléggé elfáradtam, és csak úgy eszembejut, hogy a cigányok szoktak úgy megérkezni, a családdal persze, hogy hőbölögnek, meg köpködnek, ezért csak úgy viccből köpök egyet én is, a templom előtt, a márványlépcsőre. Ebben az időben még szoksé volt a máglyán égetés, kínzások, stb, az egyháznak nagy hatalma volt, ezért ha észrevették volna a mögöttem lévő emberek, meg a pap, hogy kb a templomra köpök, akkor valószínű kivégeznek, vagy valami hasonló. Talán épp ezért, a veszélyes helyzet, meg a helyzet viccessége miatt, hatalams eufóriát érzek, a környezet szinte eltűnik, és csodálom, hogy így spontán milyen jó méretűt sikerült köpnöm, pedig nem szokta. Aztán körülnézek, de senki nem vett észre, mert a karácsonyfára próbálják rátekerni azt a világitó elektromos füzért. A templom falában több helyen is konnektorok vannak. A fenyő valahogy furcsa, a tüskéi mások, kaktusszerű tüskéi vannak.

Szólj hozzá!

Címkék: cigány templom

Vonat

2010.09.10. 23:33 Álomvadász

Biciklivel megyek az utcánkban, de nem az enyémmel, biztos, hogy másé, vagy talán lopott, nem tudom, de kerreg a lánca, viszont nem látom, hogy elérne valamit a lánc. Az utcán van egy ajtó, vagy egy épületnek az ajtaja, amin betekerek. Balra 18 év körüli cigányok balhézgatnak, úgyhogy inkább másfelé megyek. Olyan, mintha egy épületben mennék, mert ajtók vannak, meg folyosók, de közben mintha az utcán is lennék, szóval furcsa. A környék is ismeretlen, mert a környékünk nem így néz ki.

A sivatagban vonattal akarnak valakik valamit eljuttatni valahova. Furcsállom, hogy a sivatagban vonatozni akarnak. Sínek nincsenek, és a vonat is kormányozható, így megy egy karavánban. A tevéket, meg az embereket lehagyja és úgy száguld. Aztán egy uaz szerű nyitott autó első ülésénél ülök. A plató részen van három műanyag hordó, két oldalán fogantyúkkal, amit cigányok lopnak el, de az egyik nagyon nehéz, azért alig bírja vonszolni, de mondom legalább szenvedjen ha már lop. Egyébként mint kiderül, valami fémszerű dolog van a hordókban, hőpajzsok lettek volna, űrhajóhoz, ha nem lopják el.

Szólj hozzá!

Címkék: cigány bicikli

Calea

2010.09.07. 10:25 Álomvadász

Egy dzsungelben vagyok, egy fán, és van itt még egy ember, és vele akarunk majmokat fényképezni, vagyis én csak segítek neki. Van is itt egy majom, aki elég okos, csak mutatom neki, melyik ágra üljön, és odaül, valamilyen rokonság tényleg lehet a majom meg az ember között, ezt érzem. Valamiért nem fényképezi le a majmot az a másik férfi, mert egyik helyzetben sem jó neki. Aztán jön valaki, aki nagyon gyorsan fut fel a fára, és elkapja a majmot, és elviszi, befogja, gondolom állatkertnek, hobbinak, stb, szóval eladásra. Visszamegyünk a táborba, ahol egy nagy papírdobozban fekete, egérméretű állatkák vannak, amik elég furcsák, mert mintha csak fejek lennének, a testük nagyon kicsi, nem is látom. Sajnálom őket, mert valahova, eladásra viszik őket, amúgy nagyon értékesek. A dobozban van egy barnás-fehéres macska szerű állat is, akihez odamegyek, és beszélni kezd, és azt mondja, hogy a beszédét csak én hallom, meg amúgy is csak hozzám beszél, meg mások nem is értik, amit mond, de ne gondoljam azt, hogy megőrültem, mert állatokkal beszélgetek. Nem gondolom őrültnek magam, talán csak kicsit furcsa, hogy tudok vele beszélni. Azt mondja, hogy segítsek neki innen kiszabadulni, és akkor velem marad, életem végéig, és segít a döntéseimben, amúgy Éva a neve. Ennek a tábornak a vezetője odajön hozzám, és köszöni a segítségemet, mert valahogy általam sikerült befogniuk ezeket a fekete állatokat, ezért kérhetek valamit. Nem tudom, milyen módon segítettem nekik, talán nem is segítettem, de erről nem akarok vele beszélni, inkább Évát kérem, aki kiugrik a dobozából, és elég sietősen fut előttem, én meg követem, és igazán nem foglalkozok mással, csak vele, próbálok vele együtt menni. Arra gondolok, hogy furcsa lehet, talán hülyének néznek, hogy egy macska után futok, de ennél többről van szó, szóval nem foglalkozok velük.

Egy buszpályaudvarról indulok, városnézésre, egy olyan kisbusszal, ami fel tud repülni. Valahol fel is szállunk, csak úgy, útközben, alattunk egy lovarda van, lovakkal, meg erdők, rétek, szóval a szokásos dolgok, csak magasabbról. A "repülő" elég éles kanyart vesz, a padlóján az egyik oldalról el is csúszok a másikra, amúgy székek nincsenek benne, csak a pilótánál, meg a hátsó ablaknál. Kicsit megijedek, mert kellemetlen így csúszkálni a padlón, még a végén valami bajom lesz, de úgy érzem, hogy igazából nem is itt vagyok, hanem ez csak egy emlék, amit újra átélek, szóval nyílván túléltem, ezért nincs mitől félnem. Aztán leszállunk, a pályaudvarra akarunk visszamenni, de elég nagy forgalom van. A hátsó ablaknál ülök, mögötünk egy Mercedes kisbusz van, amit egy dagadt cigány vezet, és nagyon agresszív, kb 20 centi van a két jármű között, amit elég veszélyesnek érzek, meg zavaró is, értelme sincs, úgyhogy mintha rá is üvöltenék, így üvegen keresztül, de nem változtat semmin, csak ugyanúgy jön tovább. A buszállomáson találkozok egyik haverommal, aki mondja, hogy várjuk meg a barátnőjét.

Sopronban vagyok, a diákszállón, ahol pár évig laktam. Tudom, hogy tíz éve voltam itt, de csak kíváncsiságból bemegyek, körülnézek, hogy mi változott. Eléggé átalakították, sok mindent felújítottak, meg már csak egy része szállás, másik részén irodák vannak. Nehezen tudok csak visszaemlékezni, hogy hogyan laktunk, hogyan aludtunk, stb.

Egy nőnél vagyunk, vendégként, akinek van egy kutyája, ami kicsit furcsa, közepes méretű teste van, meg vékony lábai, vöröses szőre, a valóságban is van ilyen kutya, talán csak más méretekkel. Nem merem megsimogatni, vagyis inkább csak nem akarom, mert tudom, hogy a szájában rövid, ritkás fogak vannak, és széles a szája, olyan, mint egy macskának, és a macskák szájába sem szeretek nézni, mert olyan, mint egy seb, vagy nyers hús, vagy egy bélnek a vége, fogakkal, szóval inkább nem simogatom meg.

 

Az álmokban az volt a közös, hogy minden állat furcsán, túl széles szájjal mosolygott, úgy, mint az Alíz csodaországban macskája, és az állatok teste aránytalanul kicsi volt. A másik dolog pedig az volt, hogy amikre az álomban visszaemlékeztem, azokat az álomban el tudtam fogadni valós emlékeknek, de ébredés után, a valóságban mégsem úgy voltak ezek a dolgok. Szóval furcsa, hogy valamit teljes bizonyossággal emlékként, megtörtént dologként kezelek, és ébredés után kiderül, hogy mégsem úgy volt.

3 komment

Címkék: kutya macska majom mosoly calea

25

2010.09.06. 00:11 Álomvadász

A húgommal állok pécsen, a 25 emeletes egyik szobájában, és onann nézzük az éjszakai várost, ami elég élethű, szép, ki van világítva, viszont az épületek kb azonos magasak, mint amiben mi vagyunk, de az meg nem lehet, mert ez a legmagasabb épület itt, szóval kicsit összezavarodok, mert most akkor mégsem ott vagyunk, a 25 emeletesben, vagy a város épült át ennyire, hogy ennyi magas épület lett? Fel is ébrdek, de még előtte az ablakokat nézem, amik olyanok, mint a tetőtéri ablakok, egy pont körül forognak el. És itt is ilyen ablakok vannak az egyenes falakon, a padlótól a plafonig érnek, szóval kb 3 méter magasak, de csak 30 centi szélesek. A végpontjaikban, az a fa pöcök, ami nem engedné, hogy átforduljon, ki van rohadva, szóval kicsit veszélyesnek érzem, hogy ott álldogálunk.

Valahonnan menekülünk, vagy valami küldetésünk, bevetésünk van, és a tengeren, egy hajóból száguldunk ki, jetskivel, amik elég keskenyek, és hogy el ne dőljenek, ezért gázzal töltött, fehér, lufiszerű izé áll ki a járműből, kb két méter hosszú, valahogy ez tartja egyensúlyban a gépet. A part felé megyünk, de igazán nem tudom, mi lenne a célunk, viszont elég sok fürdőző van, feléjük haladunk. A többiek kimennek a partig, de én beugrok a vízbe, ahol találkozok egy idősebb férfival, aki arról panaszkodik, hogy amikor lsdt eszik, akkor utána nem tud rendesen beszélni, vagyis más szavakat mond ki, mint amit gondol, és ezért általában azt hiszik, hogy a kora miatt beszél furcsán, és valami baja van, közben meg jól van, de nem tudja elmondani, szóval szar lehet neki.

Szólj hozzá!

Címkék: pécs lsd jetski

Fogoly

2010.09.01. 21:39 Álomvadász

Egy emailt kapok egy csajtól, amiben azt írja, hogy ha akarok, akkor menjek át, és dugjam meg, de igyekezzek, mert másnak is elküldte ezt a levelet, és aki előbb odaér, azé lesz. Aztán ott ülök az ágyán, kicsit sürget, hogy legyen már valami, én meg képeket látok róla, és úgy tűnik, hogy pornózik, amit mondok is neki. Azt válaszolja, hogy pornózott, de már három éve abbahagyta, szóval ne foglalkozzak ezzel. Végül is nem zavar, viszont hugyoznom kell, úgyhogy mondom neki, hogy mindjárt kezdhetjük, csak elmegyek wcre, viszont ahhoz fel kéne öltöznöm, mert a lakásban mások is vannak, de a ruhámat nem találom, próbálom megkeresni, de nem sikerül, és közben már mások is bejönnek a szobába, szóval ugrott ez a dolog, amiért kicsit bosszús vagyok. Ezekkel az új emberekkel elmegyünk egy bárba, ahol kérek száz mikrogramm lsd-t, amit ki is hoznak egy feles pohárban, vízzel hígítva, amit megiszok, bár nem mintha szükségem lenne rá, inkább csak érdekes, hogy teljesítették a kérésemet. Aztán egy csigalépcsőszerű spirális rozsdamentes acél csúszdán megyünk lejjebb egy szinttel, egy raktárépület szerű valamibe érünk. Kimegyünk az épület elé, ahol elég sok ember van, talán száz, és egy katonai fogolytábor jellege van a dolognak. Ne mtudom pontosan, de vagy egy kirándulásra jöttünk, megnézni, milyen egy régi fogolytábor, vagy nagyon szigorú katonai laktanya, vagy mintha mi is foglyok lennénk, bár már enyhébbek a szabályok, mint régen voltak. A szögesdrót mögötti szabad tájat nézem, hogy ez másnak mit jelenthetett, amikor még szigorúbbak voltak a szabályok, és mennyire mást jelenthettek a fák, dombok, meg amit látok. Amúgy mi is foglyok vagyunk, úgy érzem, és az őrök kiválasztanak két embert, akik majd két focicsapatot fognak csinálni, hogy mégis jobban teljen az idő, meg legyen egy kis szórakozás. Ennek örülnek az emberek, de én úgy érzem, hogy előbb lelövetném magam az egyik őrrel, mint beálljak közéjük játszani, mert így, a bezártságban lévő apró szabadság mégis csak megalázó, és így nem tudnék örülni a játéknak, ezért arrébb is sétálok, elmegyek onnan, annak ellenére, hogy nem szabadna, de nem foglalkozok vele, nem érdekel, és tudom, hogy semmit nem változtam, mert mindig ilyen voltam, mondjuk öt évesen is képtelen voltam megtenni olyat, amit hazugságank éreztem, vagy nagyon nem értettem vele egyet, és megint inkább maradok egyedül, mint hogy feláldozzam magam. Ettől kcisit szomorú is vagyok, meg kicsit örülök is, szóval így megyek tovább, egy folyosón, elég óvatosan, mert azért mással nem akarok találkozni, nehogy elfogjanak, visszavigyenek. A kijáratnál találkozok két nővel, akik karosszékben ülnek, és kötnek. Mintha összevesznék velük valamin, és mintha az egyiknek mondanám, hogy megölöm, annyira felmérgesített.

Szólj hozzá!

Címkék: csaj tábor lsd

Tej

2010.08.25. 22:23 Álomvadász

Egy dzsungelben áll két torony, nagyon régiek, több ezer évesek lehetnek, talán 50 méter magasak, kőből készültek, és az egyik meg van dőlve, mint a ferde torony. Ezt a dőlést kéne kijavítani, ezért az amerikaiak adnak két helikoptert, meg még egy repülőt, hogy azok segítségével, hevederekkel meghúzzák a tornyot egy irányba, és majd úgy rendbe teszik. A pilóták egyébként számítógépes grafikusok, és rendes a kormányuktól, hogy nem katonákat küldenek erre a kulturális feladatra. A helikopterek még csak most indulnak, és a felhőkarcolók felett mennek el, de hátrafelé repülnek, a farkuk van "előre", mert ez részben egy teszt is, hogy elég jó pilóták-e. Az egyikük 90%-ban jól teljesít, a másik csak 46%-ban, de leszarja a vezetőség, végül is egy ember is elég lenen a feladathoz, szóval nem lesz gond. Egy felhőkarcoló felett repülnek el, aminek a tetején kosaraznak, de nem veszik észre a helikoptereket, mert éjjel van, meg talán néhány felhő is, szóval sajnálom őket, mert érdekes látvány hátrafelé repülő helikoptereket látni.

Egy kisebb aulában, vagy teremben emberek fekszenek, üldögélnek, és van ott egy sámán, aki ayahuascát oszt, de inkább csak olyan, mint egy büfés, nincs semmilyen szertartás, csak aki épp arra jár, annak ad egy pohárral. Gondolom iszok én is, mert kicsit később kezdem érezni a hatását, de nem túl erősen, épp csak érzem, hogy ott van. Kicsit elbizonytalanodok, hogy jó ötlet volt-e inni, mert nem tűnik valami komolynak a sámán, de valaki megkérdezi tőlem, hogy akkor most nem bízok benne, a képességeiben? Elgondolkozok ezen, és arra jövök rá, hogy így is lehet hiteles, vagyis neki valószínűleg ez a stílusa, és fölösleges ragaszkodni valamihez, pl megszokott dolgokhoz, meg hogy minek milyennek kéne lennie, stb. Aztán a konyhánkban vagyok, és tejet iszok, de közben eszembe jut, hogy talán mégsem kéne, még a végén valami bajom lesz, nem tűnik valami jó kombinációnak, ezért inkább kihányom, de egy vékony fehér sugárban jön ki belőlem a tej, és szerintem már több kijött, mint amennyit megittam, ezért kicsit el is bizonytalanodok, hogy ez most honnan jön, meg most akkor mi van, már sosem fog elállni?

3 komment

Címkék: tej dzsungel

Vaddisznó

2010.08.24. 09:46 Álomvadász

KB tízen vagyunk egy füves, fás, bozótos terület szélén, és figyeljük a felbukkanó állatokat. Elég sok vaddisznót látunk. Egy vaddisznó, vicsorogva, agresszíven jön mögém, és megtámad, a bal kezemet a szájába veszi, és annyira szorítja, hogy a földre kell feküdnöm közben. Szerencsére jön valaki, két kis fadarab van az egyik kezében, amin neonzöld színű, krémszerű anyag van, ami érzéstelenítő egyébként. Odamegy a vaddisznóhoz, és két oldalról az ínye alá szorítja a fadarabokat, és így el is engedi a kezemet. A kezemre is folyik ebből a cuccból, kicsit érzéstelenné is válik, ezért odamászok egy csaphoz, és a rossz tömítéseknél kifolyó vízzel lemosom a kezem, szerencsére nincs semmilyen sérülésem.

Egy épületben vagyok, ami olyasmi, mint a régi iskolám, de ez inkább börtön, valamiért nem lehet innen elmenni. Mondjuk rám igazán nem vonatkoznak a szabályok, mert én csak úgy bejöttem ide, de egyre inkább azt érzem, hogy engem sem fognak elengedni innen. Beszélek valakivel, hogy mégis hogyan lehetne innen elszökni, de nem tudunk semmilyen megoldást kitalálni. Aztán találkozun kegy másik társasággal az udvaron, akik már kitalálták, hogyan szabaduljanak. Egy fa asztalt hoznak, amin ha felugranak, akkor majd akkorát tudnak ugrani, hogy kiszabadulnak. Kicsit hitetlen vagyok, de kipróbálom. Ugrok egyet, de csak ugyanannyira emelkedek el az asztaltól, mint máskor, kicsit csalódott vagyok. Aztán megint ugrok egyet, de már fel tudok emelkedni, több méter magasra, aztán lassan visszaereszkedek. Jön valami őr, és üvölt, próbál megfélemlíteni, de nem sikerül neki, tudom, hogy el tudok emelkedni innen, ő pedig sosem fog, biztonságban vagyok.

WC-n vagyok, de nem hajtom fel az ülőkét, gondolom jó lesz így is, szóval lehugyozom az ülőkén azt a plüss vagy szőrme dísz-izét, amit rá szoktak tenni. Végzek, de most meg takaríthatok, bánom, hogy lusta voltam, csak nekem lehet ennyi eszem kb. Mellettem van egy kupac szar is, ami szerintem nem az enyém, mert amióta csak növényket eszek, azóta persze, hogy többet szarok, de azért nem ennyire, szóval egy szöveget kezdek el olvasni, ami arról ír, hogy az amerikaiak a hetvenes években még kicsit szégyenlősek voltak a vadászat terén, és még a Grand Canyonban is alig mertek vadászni a védett állatokra, de szerencsére ez napjainkra megváltozott, köszönhetően ennek a vadasparknak (aminek a nevére nem emlékszek, mert igazán el sem ovlastam), ahol a zsúfoltság, és az emiatti fertőzésveszély miatt is szükséges a folyamatos vadászat, ezért még jót is tesznek a területnek. Aztán azt látom, hogy egy szavannás területen négy fegyveres közül az egyik rálő egy majomra pár méterről, az egyik karját találja el, ami eltörik, és nyílt törésként kiáll belőle a csont. A majom menekülni próbál, de megáll a kép, gondolom tölt a videó. Igazán csak azért nézném tovább, hogy megtudjam, legalább gyorsan végeztek-e vele, mert azért elég megalázó, kiszolgáltatott helyzetben van, de nem tudom meg, felébredek.

Szólj hozzá!

Címkék: wc vaddisznó

Energia

2010.08.23. 22:36 Álomvadász

Fekete alapon fehér, vibráló energiavonalakat látok, vagyis már igazán nincsenek érzékszervek, csak ez van, ennyi az egész, ez az alap, ez a hullámzó, mégis részeiben egyedi energia, és végre a részévé tudok válni, eltűnnek az ellenállások, sikerül túllépni a személyiség, az ego elvesztésén (vagyis úgy érzem, kb ilyen lehet az is). Ezek az energiák hatnak egymásra, és azon kezdek el gondolkodni, hogy akkor mi lehetett az első ok, első lökéshullám, első energia, első egyenetlenség, ami beindította ezt az egészet? Valahogy a kezdetről meg a végről van szó. Közben érzem, hogy lassan kezd megváltozni, összeszűkülni ez a tér, valami formát kezd felvenni, és közben kezdek is lassan felébredni, és észreveszem, hogy ez az összeszűkült energia a testem, szóval ilyen furcsa testérzetem van. Aztán már ébren felkelek, eszünk, beszélgetek a többiekkel, de még mindig nagyon erősen ott van az a kérdés, hogy mi volt az első ok, és ugyanazzal az álombéli erővel, fontossággal van jelen, és nem tudom arrébb tenni, de válaszolni sem tudok rá, csak kicsit félek, hogy széttöri a valóságot, vagy amit valóságnak felépítettem, ezt a logikai rendszert. Meg hiányzik az a törés, ami elválasztja az álmot a valóságtól, amitől egyértelműen tudom, hogy ez álom volt. Ez a határ nélküli átcsúszás, átalakulás zavaró, olyan, mint egy rossz vicc. Aztán azért kb fél óra alatt sikerül álommá minősítenem a történteket, és újra biztonságban érzem magam :).

Szólj hozzá!

Lego

2010.08.23. 20:50 Álomvadász

A neten nézegetem, hogy a húgom milyen csoportban, vagy helyen dolgozik, vagy tanul valamit, pontosan nem tudom. A munkahely neve egy mozaikszó, LEGO, ami érdekes, de arra lusta vagyok, hogy megnézzem részletesebben. Úgyhogy azonnal ott is vagyok azon a helyen, ahol "dolgozik", valami előadás, szerepjátszás, színészi szerű dolgot próbálnak, egy utasszállító repülőgépben, ami a földön van, egy teremben, és egy igazi gépnek a törzs részében van ez a próba. Mintha én is előadnék valamit, valaki helyett, aki nem jött el. Mondják, vagy gondolom, hogy szarul adtam elő, de leszarom, tudom, hogy nem készültem rá, meg semmi, mitől lett volna jobb. Ezt az előadást egyébként kamerával veszik fel, és azon keresztül látom a dolgokat, és furcsa, ahogy a gép ablakain kilátni, fut a táj, de közben meg egy teremben vagyunk, és állunk, szóval azon gondolkodok, hogy ezt az effektet hogyan lehet megcsinálni, de nem jövök rá, és felébredek.

Egy eperfa alatt állok, és ami érdekes, hogy van rajta fekete meg fehér eper, vagy szeder is, de az íze nem annyira jó, pedig szép, egészséges szemek vannak rajta. A fa viszont szép egyenes, magas, és most már elhiszem, hogy eperfából lehet bútort csinálni, mert amit eddig láttam az nagyon görcsös, csomós, alacsony volt, ez meg egészen más. Le is akarom fényképezni, de ahogy belenézek a gépbe, alig tudom megtalálni a fát, meg nem tudok fókuszálni, meg a fényképezőgép fényzárai vagy mik, ki-be csukódnak, és néha csak feketeséget látok, meg fekete, kitakart szegélyeket, a kép nem akar összeállni.

Szólj hozzá!

Címkék: lego eper

Gameboy

2010.08.17. 22:56 Álomvadász

Álnéven próbáltam felfedni, lebuktatni egy csoportot, akik embereket raboltak el, és lobotomizálták őket, az agyukból vágtak ki egy darabot. A fórumjukon, vagy valamin keresztül kapcsolatba léptem velük, és egy aluljáróba beszéltem meg a találkozót az egyikükkel. Mivel álnéven dolgoztam, biztonságban éreztem magam. Észre is vettem egy alacsony, vékony, idősebb, furcsa nőt, és tudtam, hogy őt keresem. Közelebb léptem hozzá, tudtam, hogy el fogom kapni, úgy éreztem, hogy győztem, de abban a pillanatban mögém lépett egy nagy darab férfi, és rájöttem, hogy ők egy lépéssel előttem járnak, és most elkaptak, és mindjárt visznek műteni is.

A jövőben vagyunk, háború utáni világban. Egy használaton kívüli épületben vagyunk, régi berendezések között. Átmegyek az egyik szobába, a szobának nincs plafonja, hanem kb tíz emelet magasra fellátok benne. Annyiból örülök neki, hogy így legalább nem fog rám szaakdni a plafon. Az egyik szekrényben találok egy Gameboyt, ami működik, meg is lepődök, mert csoda, hogy még vannak elemek, meg még fel is vannak töltődve.

1 komment

Címkék: agy gameboy

Traktor

2010.08.03. 20:30 Álomvadász

Egy erdőben vagyok, egy kisebb tisztáson, körülöttem kb egy méter magas fű, meg néhány fa. Egy félkör alakú részen le van taposva a fű, és egy indián éppen ayahuascát főz egy kisebb tűzön. A tűzre csak úgy rá van téve egy rozsdamentes, kb 30 centi magas lábos, ebben főz, de nevetek rajta, mert vices, ahogy a túl forró folyadék kb fél méter magasra is kicsap az edényből, a forrás miatt. Mondjuk mellé nem megy, de az anyagnak nem hiszem, hogy jót tesz ez a forrás, bár azért bízok az indiánban, remélem tudja, mit csinál. Talán hatan vagyunk a tűz körül, van, akinek ez lenne az első alkalom, látszik rajta az a túlzott magabiztosság. Tőlünk néhány méterre, a magas fűben ül egy nő, de nem tudom, hogy velünk van-e, de valami furcsa, transz jellegű zenét játszik gitáron, de olyan, mintha ketten gitároznának egyszerre, pedig egyedül van. Néhányan elkezdenek felállni, talán még csak próbálnak elhelyezkedni, igazán nem tudom. Aztán végül mindenki feláll, csak én maradok ülve, de igazán nem zavar, nem tudom, miért kéne felállnom nekem is. Aztán az égre kezd nézni mindenki, mert épp holdfogyatkozás van. Az ég alulról felfelé kezd lilává válni, és látom a holdat, ahogy elfogy. Mondják, hogy a Mars miatt fogy a Hold, egy síkba kerültek, stb, de aztán látom, hogy nem egy másik égitest takarta el, hanem egy traktor, gondolom ez is a Föld körül kering. A kezdeti áhitatot, hogy hú, holdfogyatkozás, milyen különleges, stb, megtöröm azzal a kellően gúnyos, ironikus mondattal, hogy: Holdfogyatkozás egy traktortól, fantasztikus! Aztán látom, hogy ez a traktor közeledik hozzánk a levegőben, és közben furcsán forog. Próbálok arrébb menni, hogy ne belém csapódjon, de hiába lépek arrébb, csak felém jön. Közben azért a hold még mindig árnyékban van, fekete. Szóval jön a traktor, amitől eléggé megijedek, és át is csúszok a következő helyszínre, ami egy lépcsőházban van, és épp az erkélyre indulok, két idősebb nővel. Mondom nekik, hogy nemsokára meg fogok halni, mert eljött értem a traktor, de miattam ne aggódjanak, ne sajnáljanak, tegyék csak a dolgukat. Eszembe jut, hogy biztos volt az egyik barátommal egy fogadásunk, amiben azt vállaltam, hogy tízszer meghalok traktor által, és ha teljesítem, akkor megnyerem a fogadást. Amúgy az újjászületések, következő életek miatt nem is érdekelt maga a halál, inkább csak nem volt kedvem megint meghalni, egy fogadás miatt, mert már úgy belejöttem ebbe az életbe. Szóval ez bosszantott csak, meg reméltem, hogy nem az összes életemre vállaltam ezt a dolgot, mert a fogadás részleteire nem emlékeztem.

Szólj hozzá!

Címkék: traktor

Zombi

2010.07.27. 18:56 Álomvadász

Egy kicsit szűk utcában vagyok, a falak szürkések, kormosak, koszosak, és az út közepén, hosszan asztalok vannak. Az egyiknél anyám főz, egy újságban lévő receptről, és sorolja, hogy épp mit tesz bele az ételbe. Mikor azt mondja, hogy meszkalin, megkérdezem tőle, hogy mit mondott, talán csak rosszul értettem. Erre újra mondja, hogy meszkalin. Kérdezem tőle, hogy tudja-e, hogy mi az? Azt mondja, igen, de csak egy keveset tesz bele. Mérges leszek, és kérdezem tőle, hogy minek az bele? Mondja, hogy azért, mert kicsit izgattottá teszi az embert, ezért teszik bele ebbe a kajába, ami vagy testépítéshez való cucc, vagy fogyáshoz, és ez által égeti a zsírt, fogyaszt. Elég idegesen mondom neki, hogy ez egy baromság, ez csak egy módja annak, hogy valaki észrevétlenül tegye tönkre magát ezekkel a kis dózisokkal. Aztán már egy kicsit arrébb, egy lakás bejáratának a lépcsőjén ülve, már higgadtabban kérdezem tőle, hogy az ibogaint ismeri-e? Azt nem ismeri. Mondom neki, hogy azt viszont használják kis mennyiségben is, amikor vadászni mennek, hogy a tágabb pupillával jobban lássanak a sötétben, és tovább tudjanak mozdulatlanul várakozni (erről egyébként a valóságban tényleg olvastam). Aztán arrébb megyek, egy szélesebb lépcsőhöz, ahol sok ember várakozik, és én is várok valamire. Valaki bökdösi a hátamat, ezért megfordulok, és egy tizenésves cigánygyerek van mögöttem, késsel a kezében, meg mellette egy nála magasabb, idősebb, ő is késsel. Mondják, hogy adjam oda a pénzem. Az ijedtség miatt hátrébb lépek, de a mögöttem lévő embereknél is kés van, ők is ellenem vannak. A nagy ijedtségben felkeveredek a tömeg tetejére, úgy, mintha ők tartanának. Oda is adnám a pénzemet, mert tudom, hogy így van a legnagyobb esélyem arra, hogy túléljem a dolgot, de hiába keresgélek a zsebemben pénzt, ott a tömeg tetején, nincs nálam semmi. Nem tudom, mit tegyek, mert biztos nem fogják elhinni, hogy nincs nálam semmi, azt fogják gondolni, hogy hazudok, és ezért majd biztos megkéselnek.

Át is csúszok a következő helyszínre. Egy ovális asztal körül ülnek többen, olyan, mint egy városházi gyűlés, és a sarokban ott van az a két cigány, aki késelni akart, de nem tudom, hogy most őket ítélik el, vagy mi történik. Aztán egyszer csak mindenki eltűnik a teremből, csak egy cigány képviselő marad velem szemben, és nagyon buta, igénytelen, üvöltős hangon kezd el beszélni valamiről, igazán nem is értem, ilyen képességekkel hogyan kerülhetett ide, aztán azt veszem észre, hogy tisztul a beszéde, már érthetőbb szavakat mond, és az elején az a furcsa stílus inkább csak azért volt, mert valami viccet mesélt. Egyébként nem értem, mit mond, nem tudom értelmezni a szavakat.

Egy erdei úton ülök, és egy focilabdát próbálok felfújni, de valahogy furcsán fújódik fel, mert egy dudor keletkezik rajta, és azt a dudort kell erősen megnyomni, hogy a labda belsejébe kerüljön a levegő. Többen is vagyunk, kb tízen, ismerősökkel, ők valami mást csinálnak, talán csak várják, hogy focizzunk. Aztán valami rosszat csinálhattak, mert jön egy erdész, aki nagyon megszidja őket, aki tud, az el is menekül előle. Egyedül maradok, próbálok elbújni, remélem, hogy nem talál meg az erdész. Ahogy egy fa tövében ülök, találok öt feldamilozott horgot, amik beleakadnak a tenyerembe, azokat próbálom kiszedni, de igazán nem sikerül. Aztán eszembe jutnak a többiek, és én is elkezdek futni egy keskeny, oldalról növényekkel benőtt úton. Valamennyire beérem őket, egy futó hátizsákos valakit már látok, de félhomály van, és egyre kevésbé látok, egyre pixelesebb kezd lenni a kép, és el is esek, elkezdek csúszni egy lejtőn, de sikerül megkapaszkodnom pár fűcsomóban, és visszajutok az útra, de most már világos van, és nem is az erdőben vagyok, hanem egy acélfal mellett, és a fal melletti keskeny útról, az útba épített égőktől van világos. Olyan, mint egy hajó, aminek az alját ki lehet nyitni, és így szabadulnak meg dolgoktól, és épp kinyitották, azért estem le majdnem. Aztán kívülről látom ezt a hajót, ami akkora, mint egy konténerszállító hajó, de a konténerek helyett szobák vannak rajta, mert mivel éjszaka van, látszanak a kivilágított szobák. Kicsit zavarosnak tűnik, hogy egy személyszállító hajó miért végez szemétszállítási munkákat is, de igazán nincs időm gondolkodni, mert már két társammal, vegyvédelmi ruhában megyünk ajtókon keresztül valahova. Rájövök, hogy megtévesztésből dobtak ki valamit, mintha meg akarnák semmisíteni, de közben minket küldenek, hogy valamit szerezzünk meg róla. Úgy tűnik, mintha egy másik hajót süllyesztettek, dobtak volna ki, és most ebben a süllyedő hajóban megyünk valamiért. A hajó üres, csak a víz kezd befolyni. Pár folyosón keresztül eljutunk egy konditerembe, ahol levesszük a fejünkről a ruhát, hogy jobban lássunk, és az egyik társunk egy kis kézi, zseblámpa méretű valamivel rávilágít az egyik kondigépre, és azt mondja, hogy ez az, megtaláltuk, ebbe van beépítve az a valami, ami miatt jöttünk. Gyakorlott mozdulattal csavarozza szét a gépet, az egyik darabját, egy kb méteres vasat ad az egyik társunknak, egyet nekem, magának meg kiszed egy tégla méretű valamit, de azt mondja, hogy ez vérzik. Gondolom, hogy ez nem jelent jót, talán későn jöttünk, vagy rosszul lett kiszedve, vagy hibás az a valami, ezért visszacipzározom a ruhának a sisak részét, amit levettem, hogy ne érintkezzek a környezet levegőjével. Jól is teszem, mert a szerelő srácon furcsa hatások mutatkoznak, a hasa megnőtt, és a combja közepéig lóg le, és lilás színű, vastag erekkel, mintha kb 50 liter vizet megivott volna, olyan. Szerencsére nem zavarja, talán lehet rajta segíteni, vagy már nem lehet, és azért nyugodt, a küldetésünk fontosabb. Elindulunk vissza, de az egyik lépcsőfeljáróból emberek jönnek felénk, lassan lépkednek, és mind egyformák, öltönyben vannak, mintha zombik lennének. Hadonászok feléjük a vascsővel, amit kiszereltünk, de nem tudom őket megütni, nem érek el addig. Másik irányba próbálunk menni, de már nem emlékszek a pontos úvonalra, amin jöttünk, és rossz irányba megyünk. Egy lépcső tetején állunk, de a lépcső aljától már jönnek ezek az ugyanolyan emberek, vagy inkább zombik. Közelednek felénk, és úgy döntök, hogy megtámadom őket, rosszabb már nem lehet, mert úgy tűnik, kifutottunk az időből, már túl mélyre süllyedt a hajó, amiben vagyunk, és nagyon körülvettek minket, ezért a lépcsőn felljövő, hozzám legközelebb álló zombi fejére akarok ráugrani, aki másképp néz ki, mint a többi, mert néger, és összeszabdalt, kopasz feje van, olyan mint Seal. Szóval ugrok a feje felé, de nem érek oda, mert a félelem miatt felébredek.

Egy általános iskolai osztálytárs csajjal megyünk fel hozzá, egy panelházba, de furcsa a közlekedés, mert olyan csöveken csúszkálunk a szintek között, mint a tűzoltók. És ezek a csövek mások lakásaiban vannak, szóval csak úgy a szoba közepén ott van egy cső, körülötte meg rendesen a szoba, meg az emberek élik az életüket. Kérdezem is a csajtól, hogy nem zavarja-e az embereket, hogy csak úgy idegenek mászkálnak a lakásukban, de azt mondja, hogy nem, megszokták már.

Szólj hozzá!

Címkék: zombi cső meszkalin

Speed

2010.07.21. 23:20 Álomvadász

Ismerősökkel beszélgetek egy szórakozóhelyen, ahonann egy sráccal elmegyek, a barátomnak gondolom. Egy folyosón megyünk, ahol elővesz egy sörétes lőszer tartó kerek dobozt, amiben fehér kristályszerű por van (a sónál nagyobb, a cukornál kisebb szemcsékkel). Belenyúlok a mutatóujjammal, és az orromba nyomom, meg szívom a rá tapadt port. Gondolom, hogy speed lehet, de mivel még nem fogyasztottam, nem tudom, hogy mennyit szívtam fel, mennyi lehet egy adag. Az orromat viszont kicsit marja. Aztán mivel jönnek a folyosón, és az orrom kívül csupa por, ezért bemegyünk a vécébe. Bemegyek az egyik fülkébe, de annak ellenére, hogy magamra csukom az ajtót, valahogy mégis kilátok onnan, mert az ajtó el van csavarodva, és eléggé elkent színe van. Persze érzem, hogy a valóságban rendesen áll az ajtó, és ez csak halu, vagy valami, és ezért vicces is. Közben beszélgetek a sráccal, és azt mondja, hogy ez nagyon tiszta anyga, ezért nem is fogja felütni, így adja majd tovább, vagy így használja majd. Kicsit kezdek aggódni, mert új anyagot próbálok ki, és nem tudom, mire számítsak, nem lett-e sok? Olyan érzés, mintha kicsit túladagoltam volna a kávét, meg elég pszichedelikus jelek kezdenek mutatkozni, meg is lepődök, meg mondom is, hogy másra számítottam, valami egyszerű, erős, tiszta érzésre, de ez kicsit zavaros, furcsa inkább. kimegyünk az utcára, de nem érzem jól magam, nincs kedvem emberek között lenni, megfelelni a kultúrális dolgoknak, viselkedni, ezért inkább azt mondom, hogy menjünk fel a sráchoz, aztán csak a szobában legyünk, ilyesmi. Meg is nyugszok, eltűnnek a félelem hullámai. Mondom a srácnak, hogy érdekes, milyen könnyen kapcsolatba kerültem ezzel az anyaggal, pedig nem is kerestem.

Szólj hozzá!

Címkék: speed

Meteor

2010.07.16. 23:02 Álomvadász

Budapesten vagyok a szüleimmel, meg a testvéremmel, és beülünk egy elég drága étterembe. Próbálom elolvasni az étlapot, de nem tudom, a pincértől is kérek, de azt sem tudom elolvasni. Aztán azt veszem észre, hogy a másik teremben egy esküvő van, aminke épp most van vége, és mellettünk mennek ki a teremből. Jehovás esküvő egyébként, és a pap vagy mi közben mondja, hogy miket nem szabad tenni, amire emlékszem, az az, hogy nem szabad az ifjú pár, meg a jehovások szemébe nézni, ezért mindenki az asztalokra fekszik, meg becsukja a szemét. Nem is látok semmit, csak sötétséget.

Egy eléggé undergorund társaságba kerülök, néhány csaj van egy furcsa teremben. Mondom nekik, hogy festeni szeretnék (képet), de igazán nem tudom miért, mert még sosem festettem, de kipróbálnám. A kezembe nyom egy marék ecsetet, amik már festékesek is, de valamiért zavarban vagyok, mert fogalmam sincs, miért akarnék festeni bármit is. Mondják, hogy menjek velük, egy illegális rádióadást fognak tartani, meg valami buli is lesz. A teremből az ablakon keresztül megyünk ki az utcára, egy térre. Felnézek az égre, és azt látom, hogy rengeteg apró meteor hullik, szép hosszú szürkésfehér csíkokat húznak az égen, és a földre hullanak. Sajnálom, hogy nincs nálam a fényképezőgépem, mert lefényképezném. Kicsit megijedek, mert nem tudom, hogy ez egy normális természeti jelenség, vagy csak valami különös dolog történik, ezért a fejem fölé teszem a kezem, hogy az alkaromat érjék a meteorok, a fejemet próbálom védeni, de aztán nem történik semmi, nem fáj, nem sérülök meg, ezért leteszem a kezem. Ahogy a földre esnek, csak egy nagyon finom, könnyű hamu marad utánuk. Egyre sűrűbben esnek, és egyre kevésbé látok már, míg végül nem látok semmit, csak egy szürkésfehér kavargó valamit, és feloldódok ebben a képben, érzésben, megszűnik a testem, meg a külvilág. Aztán valaki szól, hogy akkor megyek-e, kigyönyörködtem-e magam? És újra az utcán vagyok, és nem tudom, hogy pontosan mi volt ez.

Szólj hozzá!

Címkék: jehova meteor

Maffia

2010.07.13. 19:17 Álomvadász

Az általános iskolám aulájában ülök valakikkel, és az egyik srác azt mondja, hogy eltűnt a fényképezőgépe, de nem tudja, hogy elhagyta, vagy ellopták. Nagyon nem izgatja magát, és azt mondja, hogy ha majd valaki megtalálja, vagy a tolvaj megnézi a rajta lévő képeket, akkor majd nagyon örülni fog, hogy visszaadhatja neki, a tulajdonosnak. Azon gondolkozok, hogy miért pont a megtaláló örülne, és rájövök, hogy a srác a helyi maffiafőnök fia, szóval hiba lenne bármilyen módon akadályozni. Aztán már ott is vagyok a srác háza előtt, épp egy nagy, fekete autóra lő valaki, de nem tudom eldönteni, hogy ez most történik, vagy a múltban, vagy a jövőben. Bemegyünk a házba, és a szobában ott van egy ugyanolyan autó, mint az utcán, és a srác apja, a maffiafőnök ül benne. Kicsit furcsának tűnik a szobában az autó, dehát szereti a kényelmet, és épp szivarozgat. Valaki bemutatja nekem Transzvesztita Nagypapát is, aki a főnök apja volt, de már meghalt, vagyis nagy része meghalt, és ő tulajdonképpen csak egy fej, ami még él belőle, egy elég összeasztott, gumiszerű, elég pixeles, rossz felbontású arca van, és egy babakocsiból veszik elő őt. Kicsit kezdek elbizonytalanodni, hogy jó helyen vagyok-e, tényleg itt kell-e lennem, ebben a társaságban?

Valamiért menekülök, és folyamatosan változik a helyszín, és az idő. Felvillanó képkockákon látom, hogy ez a menekülés csak egy minta, és ugyanez a minta ismétlődik a múltban és a jövőben, mindenki így menekül, mindig így menekülök, és a jövőből meg múltból látok menekülő képeket. Aztán egyszer csak a jövőben vagyok, valahol az űrben, és bolygók vannak körülöttem. Valakik, talán két katonaszerű kutató teszteli a bolygókat, hogy alkalmas-e arra, hogy ide telepedjenek. Ketten figyelik, ahogy egy harmadik ember állapítja meg, hogy a bolygó jó-e? De ez a harmadik csak annyit mond, hogy nem alkalmas. És hiába kérdezik tőle, hogy miért, mindig csak azt mondja, hogy nem alkalmas. Talán a 40. bolygó az, amit tesztelnek, és kezdenek elbizonytalanodni a kutatók, hogy valóban megbízható-e az, aki teszteli, nem hibásodott-e meg ( mert amúgy vagy egy felsőbbrendű lény a harmadik, vagy egy csúcstechnológiás robot). Aztán a következő bolygóra azt mondja, hogy ez alkalmas, aminek mindenki örül, megmenekül a civilizáció. A bolygónak van egy holdja is, ami egyébként egy zöld hernyó, és úgy, hernyómozgással keringeti magát a bolygó körül.

Szólj hozzá!

Címkék: maffia bolygó hernyó

Hiéna

2010.07.01. 10:46 Álomvadász

Egyik barátommal egy közeli városba megyünk át autóval, ahol az osztálytalálkozónk lesz, vagy valami hasonló esemény. Kb hatan egy üres, garázsszerű teremben vagyunk, aminek az alja földes, és egy fiatal házaspár a földön lévő repedés előtt ül, ami vöröses-sárgás színű. Azt mondják, mikor felszántották ezt a részt, akkor a csecsemőjük a gép alá került, és darabokra vágta, ettől piros, véres a föld. Képet is mutatnak róla, a gyerek tényleg három darabban van, mellkas meg has körül van felszelve. Sokkal ijesztőbb képre számítottam, de valahogy nem tűnik annak. Az egyik srácot mégis megijeszti, majdnem elsírja magát, ezért megölelem, ha akar sírjon, vagy nyugodjon meg. Eszembe jut a Harcosok klubja ide vágó jelenete is. Próbálok belemennni abba az érzésbe, hogy milyen lenne, ha engem vágna szét a gép, milyen lehet meghalni, milyen, amikor a test ismét anyaggá válik, de igazán nem tudok belemenni ezekbe az érzésekbe, nem érzek semmit. Kimegyünk az épület elé, ami egy erdő szélén van, felülök egy asztalra, és nézem az erdőt, ami teljesen lila, a fák, növények lilák, és nagyon éles kontúrjuk van, és nagyon szép. Innen egy másik épülethez akarunk eljutni. Az út egyik oldalán házak vannak, a másikon pedig az erdő, ahonnan hiénák jönnek elő. Nagyon sokan vannak, talán százan, és jönnek felénk. A ház messze van, ahova mennénk, és a hiénák előbb ideérnek, mint mi elérnénk a házat. Biztos vagyok benne, hogy meg fogunk halni, megesznek minket. Azért próbálok a fal mellett menni, hogy aki mellettem van, azt vigyék el először, bár nem mintha sokat számítana. Azon kezdek el gondolkozni, hogy milyen lehetőségek vannak a menekülésre. Van mondjuk az evolúciós út, hogy egyre kisebbé válok, végül akkorává, mint egy bolha, és így már én lennék előnyben ezekkel az állatokkal szemben. Közben össze is megyek pár centisre, de ez inkább csak ötlet, hosszú távú dolog lenne, szóval visszanyerem az eredeti méretemet. Az állatok már odaértek hozzánk, pár méterre vannak csak, és mondom nekik, határozottan, hogy nem fogtok megtámadni minket. Mellettem egy elég nagy kutyaszerű, rövid, szürke szőrű, izmos állat áll. Az egyetlen esélyem a túlélésre, ha valahogy legyőzöm. Felülök a hátára, és két oldalt megfogom a nyakát, és próbálom úgy fogni, hogy ne tudjon megharapni. Próbál kiszabadulni, meg megharapni, de valahogy az akaratommal sikerül legyőzni, és megszelidül, és a kutyán "lovagolva" megyek be az épületbe, ahova indultunk, ami egy bunkernek tűnik. A bent lévő emberek ide menekültek, nem mernek kimenni az állatok miatt. Kb húszan vagyunk itt. Kanapékon ülnek, meg asztalokon, székeken. A lila erdőről kezdek el nekik mesélni, amit álmodtam, de abbahagyom mert nem tudom, hogy érdekli-e őket az álmom, mert úgy nem tudom átadni szavakon keresztül, ahogy pontosan volt. A mellettem ülő srác azt mondja, hogy neki is voltak érdekes álmai, például az, amikor a nagyapjával ment el egy techno partyba. A többiek arról kezdenek el beszélni, hogy én miért vagyok olyan, mint egy állat. Azt mondják, azért, mert amikor egyszer belementem a hóba, és csupa hó lett a biciklim, akkor ahelyett, hogy a havat kézzel söpörtem volna le róla, inkább a földhöz csapkodtam a biciklit. Nem emlékszek erre az esetre, de biztos igazuk volt. Meg azt mondják, hogy a biciklim is eléggé le van pattanva. Mondom nekik, hogy lehet, hogy nem a legújabb, de engem ezek a civilizációs baromságok nem érdekelnek, hogy a legújabb, legjobb kell, nekem a funkció fontosabb, és így egy pillanatra sem aggódok, ha karcos lesz, vagy ha gödörbe megyek, vagy padkáról megyek le, és a versenybicikli kb egy centi széles gumija akkora ütést kap, amit másnak nem ajánlanék. Hirtelen mindenki elindul, vége a bulinak (ami igazán nem is volt buli). Még visszamegyek a táskámért, aztán próbálom beérni a többieket, akik előttem járnak. Futni kezdek, de érzem azt az álombeli futás közbeni bénultságot, elfogy az erőm, és megállok, de arra gondolok, hogyha még kilómétereket tudnék gyalogolni, akkor miért nem tudok futni mondjuk száz métert? Szóval belátom, hogy semmi alapja sincs a fáradtságomnak, ezért újra futni kezdek. Odaérek az állomáshoz, mert vonattal mennénk haza, de már csukódik az IC ajtaja, úgy tűnik, lekéstem, de mivel még sokan futnak a vonathoz, ezért áll, és újra kinyílik az ajtaja. Mellettem van a barátom is, akivel jöttem, és akkor jut eszembe, hogy autóval jöttünk, és most miért mennénk haza vonattal? Azt mondja, hogy ő nem is vonattal jön haza, hanem biciklivel, kb 50 kilóméterre mennénk, ami neki nem sok. Kérdezem, hogy az autóval mi lesz, mert ha akarja, akkor akár mehetek azzal is, és így az is otthon lesz. Igazán nem mond semmit, én meg elindulok gyalog az utcai árusok, boltok felé, de nem tudom, hogy hol vagyok, mi történik, stb, szóval felébredek.

Egy újságban van rólam két kép, amin méhészkedek, de csak illusztrációnak. Nem emlékszek, hol meg mikor készültek ezek a képek, mert olyan sisakban nem szoktam dolgozni. A képen egyébként meglepően jól nézek ki, ami meglep :).


Szólj hozzá!

Címkék: erdő lila hiéna

Vámpír

2010.06.29. 19:37 Álomvadász

Szomjas vagyok, és egy téren, vagy inkább állomáson lévő ivókútból iszok, de nem oltja a szomjomat, végül csak azért hagyom abba az ivást, mert már biztos eleget ittam, csak valamiért nem érzem. Hátrébb lépek, és látom, hogy ömlik az orromból a vér. Na, mondom fasza, szomjas is maradtam, meg még vérzek is. Arra gondolok, azért vérzik az orrom, mert túl sok vizet ittam, és a gyomromban lévő víz miatt, a gyomrom által megnőtt a vérnyomásom, és ettől pattantak el az erek az orromban. Amúgy különösebben nem érdekel. Elnézek a távolba, és látom, hogy van ott egy lány, akinek nincs arca. Vagyis az arca el van mosódva, fizikailag is, mintha egy maszk lenne rajta, de nem az, ilyen az arca. Amúgy fehér, sárga, meg rózsaszínes színekből áll az arca. Olyasmi, mint aki súlyosan megégett, és kb ennyit tudtak összehozni, de az ő arca sima, szóval magától ilyen. Nem tűnik normálisnak, szellemileg sérültnek látszik valami miatt. Enyhén félek valamitől, de rájövök, hogy nem engem keresnek, hanem a lányt, és már meg is találták. Egy reaktor, vagy turbina előtt áll a két megtaláló, akik rendőrök, vagy titkosszolgálati emberek, de abből a köcsög, korrupt rendőrfajtából, amelyik persze csak a törvényre hivatkozva féreg, de közben élvezi amit csinál, szóval a legalja, persze kifelé jó fejnek tűnnek, ápoltak, 35 év körüleik, bajusz, fekete napszemüveg, sötét öltöny, ahogy ilyenkor szokás. A lány bizonytalanul mögéjük lép, ők meg örülnek, hogy végre megtalálták. A lány elveszi az egyik gumibotját, és az egyik férfi hátsó combját megüti, de csak gyengén, épp hogy érezhetően. A férfiak nevetnek, mert butának, gyerekesnek gondolják a lányt, meg persze azért is nevetnek, mert akár fel is jelenthetnék, amiért "bántalmazta" őket, de nem teszik, egy bolonddal mit kezdenének? Felsőbbrendűen nevetnek, és az arc nélküli lány letépi az egyikük fejét, és a másikat is darabokra szaggatja pillanatok alatt, puszta kézzel. A pontos mozdulatait nem látom, mert nagyon gyorsan csinálja, viszont a piros az ömlik rendesen a szétroncsolt testekből. Egyértelművé válik, hogy a lány nem buta, és hogy vámpír. Ahogy nézem a jelenetet, nevek kezdenek el megjelenni, ismertebb színészek nevei, mintha egy film kezdődne, egy névre emlékszek, az Samuel L Jackson volt. Talán 11 vagy 13 vámpír ül egy szobában, egy egyenes asztalnál, tőlük pár méterre, oldalt Brad Pitt, aki egy magasabb rangú vámpír, meg ő szerepelt az Interjú a vámpírral-ban is, és biztos azért van most itt is. Ő egy régi, díszes, faragott székben ül. A fővámpír, aki valamivel idősebb a többieknél, egy gurulós rozsdamentes acél asztalon hoz be egy letakart emberi teset, akiről leveszi a lepedőt, és felajánlja Brad Pittnek, hogy ő legyen az első, aki mondjuk kiszívja a vérét, vagy nem tudom, mi a szokás náluk. Nincs kimondva, de mindenki tudja, hogy azért neki ajánlotta fel a testet, mert ő a fővámpír fia.

Nem tudom, mikor láttam utoljára filmet, vagy tv-t, szóval nem tudom, honann jönnek ezek a filmes témák.

Szólj hozzá!

Címkék: arc vámpír brad pitt

Kiborg

2010.06.29. 18:53 Álomvadász

Egy épület folyosóján egy kb 12 éves, kövér, kaja- és elektronikai-cikk függőnek tűnő sráccal kezdek el beszélgetni. Az első benyomás ellenére rájövök, hogy értelmesebb, kifinomultabb, kultúráltabb, mint gondoltam. A nyakán egy nyakörv szerű lcd kijelző van körben, rajta ikonokkal, a csuklóján, meg talán a felkarján is van egy ilyen, ikonok, adatok, jelek mennek rajta. A kezembe kerül az egyik kütyüje, olyasmi, mint egy winchester, csak sok fölösleges dolog van rajta, fogaskerék, apró kapcsoló, kijelző, igazán nem is tudom, hogy ez micsoda. Valamit megnyomok rajta, de rosszul, és segít helyesen megnyomni, bár nem történik semmi. Már vissza akarja kérni, de épp hívást kap, hogy megjelent a legújabb akármi, szóval ami nálam van, az már nem is kell neki, az már régi. Odalép mellém az öccse, aki mond valamit, talán valami olyasmit, hogy ilyenkor mindig ilyen, vagy valami hasonlót, arra utalva, hogy amikor valami új fejlesztéssel, termékkel találkozik, akkor más dolog egy darabig nem érdekli, és ne haragudjak azért, hogy már nem foglalkozik velem.

Szólj hozzá!

Címkék: lcd nyakörv

Leves

2010.06.26. 09:20 Álomvadász

Valaki elől menekülök, jégtáblákon ugrálok, és az üldözőm tudja, hogyha nem ugrok bele a vízbe, akkor elkap, és szerinte nem fogok, mert hideg a víz. Rájövök én is, hogy csak úgy menekülök meg, ha beugrok a vízbe, de igazán nem akarok, mert tudom, hogy hideg. Aztán mégis csak beugrok, az üldözőm meg bekaphatja.

Egy üzletet, vagy vállakozást akarunk abbahagyni, és fel akarjuk osztani egymás között, talán hárman vagy négyen vagyunk. Van egy főnök, vagy ügyvéd, vagy valami ilyesmi, aki majd levezeti ezt az egészet. A folyosón mondom neki, hogy nekem az épület kéne, más semmi, szóval próbálja meg úgy intézni ha lehet. Amúgy reálisnak érzem a kérésemet, nem akarnék többet, mint más. Bemegyünk egy üres terembe, csak pár szék van, mi leülünk félkörbe, ő meg velünk szembe. Az épület kb 4 milliót ér, de ő azt mondja, hogy hatot ér, szóval kb kétmilliót be kéne tennem, hogy a többiekkel arányos legyen a osztozkodás, viszont annyi pénzem nincs, és tőle kéne kérnem kölcsönt, végül is ez a célja, jól akar járni, de nem megyek bele, akkor inkább legyen úgy, ahogy sikerül. Leül egy székre, és elkezdi megenni a névjegykártyáját. Talán azért eszi meg, mert nem akarja, hogy nyoma maradjon ennek a találkozásnak, vagy csak meg akarja mutatni, hogy neki a legújabb fejlesztésű névjegye van, ami már ehető. Aztán egy szendvicsből eszik pár falatot.

Egy fa asztalnál ülök, egy kis házban, az erdőben, egyedül. Előttem egy tányér leves, csirkeaprólékkal, nagyon jól néz ki. Mivel egyébként nem eszek húst, valamiért most mégis kivételt akarok tenni, kíváncsi is vagyok, meg hát most épp ez a kaja van, valamit meg enni kéne. Először csak a levéből, meg a zöldséges, tésztás részéből eszek, ami finom, viszont ahogy nézem a húsokat, elmegy az étvágyam, furcsa, hogy egy halott csirke testének szétroncsolt darabjai vannak a tányéromban, meg hogy ezt kéne megennem. Ott is hagyom.

Az albérlet, ahol lakom, annak a közös tároló helysége épp nyitva van, és a kulcsmásoló, biciklijavító férfi épp egy biciklit javít. Mondom neki, hogy már egy ideje nem tudok ide bejönni, mert rossz a kulcsom, és hogy tudna-e egyet másolni? Mondja, hogy már pár hete le lett cserélve a zár azért nem tudok ide bejönni. Mondom neki, hogy a kulcs rossz, mert van, hogy nyitja, de nem tudom erről meggyőzni. A postaládából kiveszem az újságokat, és van közte egy Budapest térkép, ugyan olyan, mint ami a valóságban is van, meg is lepődök, hogy egyáltalán miért adnak térképet az újsághoz, meg hogy akkor ami nekünk van, esetleg azt is így kaptuk? Talán évente küldenek egy térképet az újsággal? (a valóságban tényleg nem tudok bemennni a tárolóba, mert rossz a kulcs, el van kopva. Amúgy meg ma megyek pestre, szóval viszek térképet, amúgy nem jutott volna eszembe).

A könyvtárban leveszek a polcról egy könyvet, elég vastag, de el van ázva, kinyitom, és a lapjai vizesek. Gondolom, hogy valakinél az árvíz miatt elázott, és így már neki nem kell, de azért felajánlotta a könyvártnak, a semminél azért több meg jobb. De nem tudom, hogy kikölcsönözzem-e, mert a vizes lapok össze fognak száradni, összeragadnak, és biztos lesznek benne részek, amiket majd emiatt nem fogok tudni elolvasni, és az bosszantani fog, szóval inkább otthagyom.

Szólj hozzá!

Címkék: könyv leves térkép kulcs jég névjegy

Barlang

2010.06.22. 19:53 Álomvadász

Kb 20 emberrel megyek le egy barlangba, vagy pincébe, sötét van, és korhadt hordók vannak a falak mellett, amire leülök. Rosszul érzem magam, mintha kezdenék bepánikolni, talán azért, mert úgy érzem, mintha nem kapnék levegőt, vagy a bezártság miatt, pontosan nem tudom, de sikerül megnyugtatni magam, tudom, hogy ez csak egy pszichés dolog, és csak el kelle engedni ehhez a gondolathoz való ragaszkodást, és jól leszek, és van elég levegő, mert a többi embernek sincs semmi baja. Olyan 40 méter mélyen lehetünk, és felnézek a barlang tetejére, de most ott már nem a plafont meg a sziklákat látom, hanem egy vörös téglából épült több száz éves tornyos, templomszerű épületet, vagy egy régi egyetem épületét, leginkább úgy tűnik, hogy csak lebeg felettünk, vagy csak valami üvegkupola tartja, amire ráépítették. Azt veszem észre, hogy a tornyon keresztül is le lehet ide jönni, nem csak arra, amerre mi jöttünk, de így már el is veszíti az érdekességét, meg a lényegét a mélység, meg a barlang, hogy lifttel is ide lehet jönni. Így már másról szól az egész, és pont az, ami a lényege lenne, az elveszett.

Egy sráccal végre odatalálunk egy tisztásra, ahol gombák nőnek. Itt más a talaj felszíne is, vöröses-fekete. A terület nem nagy, kb 100 négyzetméter lehet, viszon a gombák nagyon sűrűn nőnek ezen a kis részen. Fehérek, barna kalappal, de ami a furcsa bennük, hogy nagy részük az avarban van, és csak egy kis részük lóg ki, olyasmi, mint a jéghegyek. Amiket kiszedek, azok nagyon formátlanok, egy kalapjuk van, és a testük elég sűrű, meg nagy, talán negyed kilósak lehetnek, meg kb akkorák is, mint negyed kiló kenyér. Vicces szedegetni őket, mindegyiknél meglepődök, milyen furcsa formája van.

Szólj hozzá!

Címkék: gomba barlang

süti beállítások módosítása