Egy színes szőnyegekkel bevont falú teázóban vagyok az egyik barátommal. Van itt egy kis újságos bódé szerű pult is, ahol pipákat is lehet kölcsönözni. A pult mellett lévő boltíves ajtón bemegyünk egy másik terembe, ami hasonlóan néz ki, vastag szőnyegek vannak a földön meg a falakon. Azon gondolkodunk, hogy jó lenne kölcsönözni egy pipát, de valamiért már csak egy darab van, és az is egy indiánnál van, aki a fal mellett ül. Egymás között beszélgetünk erről, hogy most mi legyen, és az indián kedvesen mondja, hogy szívesen odaadja nekünk, ha kell, bár neki holnap lenne valami dolga, amihez ez majd kéne. Én nem akarom elfogadni a pipát, mert nekünk valamiért egy hónapra kéne, hogy kiismerjük jól a működését, meg mindent, jól tudjuk használni. A pipa egyébként kb 40 centi hosszú, fekete. Aztán megegyezünk, hogy ha akarjuk, akkor tart nekünk egy békepipa-szertartást, az ő saját, indiánok által használt dohányukkal, aminek vannak komolyabb tudatmódosító hatásai. Izgatottak leszünk, meg kíváncsiak, úgyhogy elfogadjuk az ajánlatát. Az épület előtt vagyunk, amiben voltunk, néhány ember mászkál az utcán, az indián meg elém tart egy szürke-fehér apró kockás siltes sapkát, felfordítva, valami van benne. Belenyúlok, de alig érzem, hogy mi van benne, meg mintha vékony növényi indák is lennének benne, mintha kicsit valami bozótba nyúlnék bele. Kiveszem a kezem belőle, egy apró papírdarab van benne, amire mondja az indián, hogy az lsd, és majd egy negyedet vegyek be belőle, és a számban majd a bal oldalra tegyem, mert a jobb oldalra majd a sárkány jön :), és ez majd segít jobban hangulatba kerülni. Lenézek a földre, és egy csomó apró papírdarab van ott, amiket kivertem a kalapból, nyílván mind lsd, úgyhogy elkezdjük felszedni őket a földről, elég sok van belőle, páran megnéznek, amíg szedegetjük, és szerintem tudják, mi az, de őket sem zavarja, meg minket sem. Én akarok először részt venni a szertartáson, és majd utánam jönne haverom. Ez egy kicsit furcsa, mert általában én szoktam akarni, ohgy ne én legyek az első, szóval érdekes érzés. Aztán bemegyek valahova, a számban bal oldalon az lsd, ahogy kérték, és megállok egy polc előtt, ami van két, kb 8 centis sárkány. Az egyik vörös, tűz színe van, a másik pedig zöld, és növényszerűnek tűnik, és azt hiszem, hogy elpusztult, mert hervadtnak tűnik, mint egy növény, de aztán lassan feléled, ahogy a kezembe veszem, és a lábai inkább indáknak tűnnek, olyan, mint amiket a zöldbab vagy az eper növeszt, azok a szőrös vékony nyúlványok. Ahogy fogom a kezemben, elkezdi ezeket a zöld nyúlványokat növeszteni, és az indák növekedésének a sebességéből, stílusából, mintázatából rájövök, hogy ezek az én gondolataim, ilyen a stílusom, a dolgokhoz való hozzáállásom, és hogy valószínű ez lesz az én sárkányom, de aztán inkább úgy érzem, hogy most nem a saját megszokott köreimmel akarok újra találkozni, hanem valami újjal, ezért inkább a vörös sárkányt választom, és a zöldet elengedem, felteszem a polcra. Kicsit aggódok, hogy elkóvályog valahova, leesik a polcról, stb, de valamiért úgy érzem, hogy tud majd vigyázni magára, meg a polcról nem fog elmenni, nyugodtan ott hagyhatom. A vörös sárkányt beveszem a számba, és próbálok neki kényelmes helyet találni a számban, ami mindkettőnknek jó lenne. A jobb oldalon a fogam meg az arcom közötti hellyel próbálkozok, aztán inkább a nyelvem alatti részen fekszik el, remélem nem karmol majd össze, meg nem fullad meg a nyálban. Aztán valamiért mérges leszek, mert a haverom még nincs itt, és mintha nélküle nem kezdenénk el a szertartást, ezért várni kell rá. Ekkor látom, hogy jön valakivel, és mondja, hogy még most menne el zuhanyozni, ami még kb negyven perc, szóval még mérgesebb leszek, mert egyrészt miért nem zuhanyzott eddig, miért húzta az időt, meg ha tudta, hogy ennyi mindent akar még csinálni, akkor miért nem mondta, hogy csináljuk meg nélküle. Szóval már lendítem a lábam, hogy belerúgok, de aztán megállítom a mozdulatot, mert nem akarok összeveszni vele, meg el is szégyellem magam, hogy valakivel képes lennék ilyesmi miatt összeveszni, úgyhogy elfutok, és közben félig nevetve kb tízszer mondom, hogy bocsáss meg, és meg is bocsát, meg ők is nevetnek, és úgy tűnik, mintha nem lenne őszinte ez a dolog, a nevetés miatt, közben meg mégis az. A város közepén találom magam, és abbahagyom a futást. A színek furcsák, sűrűbbek, erőteljesebbek, és nem tudom, hogy hol vagyok, és ekkor jut eszembe, hogy ez az lsd-től lehet, és úgy érzem, hogy ez az előző dühroham is ettől lehetett, és nem figyeltem az lsdre eléggé, és most meg már túl erős, lemaradtam a felvezető részről, és nem tudom, hogy hogyan fogok kikeveredni innen, hogyan jutok haza, vagy valami biztonságos helyre.
Egy kis újításként leírom azokat a dolgokat, amik a valóságban is megtörténtek, és hatással voltak az álomra.
A sárkányszájbavevős dolog onnan jöhetett, hogy a tv-ben volt egy jelenet, ahol egy csaj szájában egy pók mászkált, valami vetélkedős feladat volt.
Amikor a zöld sárkányt a polcra tettem, és tudtam, hogy nem fog onnan elmenni, az ugyanaz az érzés volt, mint amikor este arről beszélgettünk, hogy egy hüllőházban elszabadult egy kígyó, és alig találták meg, és akár könnyen fel is tekeredhetet volna egy csőre, és akkor még nehezebebn találják meg. Szóval egy csőre feltekeredett kígyó érzése, képe, és a sárkánynak a polc szélén való állása ugyanaz volt. A polc egyébként fémből volt, lemezből, és a szélei felfelé voltak hajlítva, és azon a vékony peremen állt a sárkány.
Az lsd felszedése a földről: egyik barátom eltört egy poharat, és ugyanúgy segítettem neki felszedni a szilánkokat.
A barátom megrúgása: a tv-ben volt egy jelenet, valami vetélkedő, ahol nagyon buta, ügyetlen mozdulattal, rúgással próbálta az egyik versenyző a másiakt kibillenteni az egyensúlyából.
Amikor a másik sárkányt választom: eszembe jut valaki, aki azt mondta, hogy próbáljak ki új dolgokat, még akkor is, ha elsőre nem tetszik.
